Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

köteles népesség társadalmi—jogi helyzetét vettük alapul, akkor egytelkes nemesek-, jobbágyok-, prédiálisok- és királyi vadászok lakta helységekről, illetve olyan településekről szóltunk, amelyekben legalább kétféle réteg adózott. Mint láttuk, ez utóbbiak elkülöníthető többségében egytelkes nemes volt az egyik összetevő. A harmadik megkülönböztetés a helységek társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyzetét veszi alapul. Ez a döntően gazdasági jellegű megkülönböztetés a települések egykorú — falu {villa), mezőváros (oppidum) és város (civitas) — elnevezésében is kifejeződött. Mint jeleztük, az adólajstrom nem minősítette a helységeket; csupán Veszprém civitas — püspöki város — voltát emelte ki. Ezért más módon kell a falvak tömegétől a mezővárosokat elkülönítenünk. Ha ez sikerül, a számba vett háztartások szintjén a falusi és a mezővárosi népesség arányait is megállapíthatjuk. Csánki Dezső a megye helységei közül Veszprémet a városrészének tekintett Szenttamásfalvával, továbbá Berhida, Fájsz, Kis- vagy Ardóleveld, Lovászpatona, Nagyjenő, Nagyieveid, Palota, Pápa, Peremarton és Vásárhely településeket sorolta a városok közé.

96 Általában azokat a helységeket számította városnak, amelyeket a források legalább egyszer civitasnak vagy oppidumnak neveztek, illetve amelyekben vásárt tartottak, vagy amelyek vásárprivilégiummal bírtak. Néha eltért ettől a módszertől. Csatkát oppidum-minösítése, Szalókot piaca, Marcaltöt vásárkiváltsága ellenére, továbbá Lepsényt,bár itt vásártjartottak, nem számította a városok közé.

97 Csánki besorolását mások is elfogadták. Szabó István, amikor a jobbágyság falvak és városok közti megoszlását vizsgálta, a megye városait Csánki alapján állapította meg. Csupán annyit változtatott rajta, hogy a két Leveldet — mint ikertelepülést — egynek vette, s hasonló megfontolásból Nagyjenő ikerpárját, Kisjenőt is felvette a sorba. Mivel a két településpárt összevonta, a több kevesebb lett: Csánki 11 városa helyett tíz mezővárossal számolt a megyében, s a bennük adózó 841 nem nemesi háztartást — az adóköteles nem nemesi porták 20,9% -át — mezővárosban lakó jobbágynak tekintette.

98 Ez némiképpen meghaladta az országos átlagot, amit Szabó István legalább 16—20% -ra tett.

99 A megyei mezővárosok száma azonban ezzel nem állapodott meg. Csánki módszerét követve Nagyvázsonyi és feltételesen Ugod helységet is közéjük sorolták 1478., illetve 1527. évi oppidum említése alapján.

100 Csánki módszerét — főleg a mezővárosok megítélése terén — több jogos észrevétel érte. Bácskai Vera kétségbe vonta az egyetlenegyszer oppidumnak említett települések mezővárosi jellegét.

101 Fügedi Erik szerint is törölni kell ezeket a helységeket a mezővárosok sorából, sőt azo-