Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

az új szervezetben is hasznosítható, erdei foglalkozásokat végző szolgálónépek régi intézményét. Az átmentés áttelepítéssel, összetelepítéssel és egyidejűleg kiváltságok adományozásával történt. Az áttelepítések és a kiváltságok egyaránt mutatják, hogy a királyi erdőkezelés 14—15. századi kiváltságos népcsoportjai nem tekinthetők az Árpád-kori szolgálónépi intézmény közvetlen folytatóinak, a régi intézményi keretek között új birtokigazgatási rend működött. A 17. században a szentgáli fejlődés az intézmény alapja, a királyi birtokok megszűnése miatt egy tartalmát vesztett hagyomány megkövülését példázta, míg a Zólyom megyei kiváltságolt falvak erdöőri intézménye a 17. századi erdőkezelés országosan elterjedt rendszerébe olvadt bele. Jegyzetek 1. Kari Bosl: Pfalzen und Forsten. In: Deutsche Königspfalzen. Beitrage zu ihrer historischen und archäologischen Erforschung. Göttingen, 1963. 1 — 29. — A magyarországi erdőispánsági berendezkedés mintájául tekinthető zólyomi erdöispánság történetét Mályusz Elemér dolgozta fel. (Turóc megye kialakulása. Bp. 1922.) 2. Heckenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban, (továbbiakban: Fejedelmi szolgálónépek) Bp. 1970., Györffy György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. Történelmi Szemle 15 (1972) 262., Uő.: István király és müve. (továbbiakban: István király) Bp. 1977. 426. 3. Sopron vármegye története. Oklevéltár. Szerk. Nagy Imre. I. 1. 4. Györffy: István király, 244. 5. Éri István: Veszprém megye középkori településtörténeti vázlata, (továbbiakban: Veszprém megye) A Veszprém megyei múzeumok közleményei 8 (1969) 207. 6. Heckenast: Fejedelmi szolgálónépek, 16. 7. Zolnay László: Vadászatok a régi Magyarországon, (továbbiakban: Vadászatok) Bp. 1971. 141. 8. Pesry Frigyes: A bakonyi erdöispánság. Századok 10 (1876) 296— 305. 9. Éri: Veszprém megye, 212. 10. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története, (továbbiakban: PRT) Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrácz. I—XII. Bp. 1902—1916. I. 619.: 1210., VIII. 287.: 1240., VIII. 280.: 1232, II. 300.: 1258. Hazai okmánytár. (Továbbiakban: HO) Codex diplomaticus patrius. Kiadják: Nagy Imre, Páur Iván, Rath Károly és Vég hely Dezső. I —V. Győrött, 1865—1873, Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső. VI—VIII. Bp. 1876-1891. VIII. 151.: 1273., Árpád-kori új okmánytár, (továbbiakban: AÛO) Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. Közzé teszi Wenzel Gusztáv. I—XII. Pest, Bp. 1860—1874. IV. 48.: 1274., Heckenast: Fejedelmi szolgálónépek, 15. 11. PRT I. 619. 12. PRT VIII. 432.: 1410. 13. Századok 43 (1909), 878., Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. (továbbiakban: Reg. Arp.) Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. I —II. Bp. 1923—1961. I. 1452. sz. 14. PRT I. 619.: 1210., PRT VIII. 287.: 1240., PRT II. 300.: 1258. 15. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis, (továbbiakban: CD) Studio et opera Georgii Fejér. I—XI. Budae, 1829—1844. VII/1. 362. — A hamis 1037. évi bakonybéli oklevélre vonatkozóan: Reg. Arp. I. 9. sz. 16. Szentpétery szerint az 1282-re keltezett oklevelet (II. 3191. sz.) egy később, 1284-ben készült gyanúsnak nyilvánítható oklevél (II. 3324. sz.) alapján készítették. A két oklevél között a határjárásban mutatkozik meg a legnagyobb tartalmi eltérés, az 1282es hamis oklevél határa jóval nagyobb területet ölel magába. 17. PRT VIII. 287. 18. AUO IV. 233.: 1281., CD V/2. 252.: 1275., PRT VIII. 345.: 1366. 19. Karl Mantel: Die Anfange der Waldplege und Forstkultur im Mittelalter unter der Einwirkung der lokalen Waldordnung in Deutschland. Forstwissenschaftliches Centralblatt. 1968/2. 78—79. 20. HO VIII. 92.: 1263. 21. Monumenta ecclesiae Strigoniensis.