Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Kumorovitz L. Bernát: Kálmán király 1109. évi veszprémvölgyi „ítéletlevele"

c) A veszprémi püspök consensusára, úgy vélem, nem a görög oklevél átírásához, sem a monostor érseki jellegének a törléséhez, hanem Simon püspök ítéletéhez volt szükség azért, mert a veszprémi egyház éppen ez idő* tájt két helyen is: Paloznakon és Szárberényben került szomszédságba és birtokközösségbe az apácákkal.

36 S ha a bírói tisztet ellátó Simon pécsi püspök Sarlós esetében a saját érdekéről nem feledkezett meg,

37 csak természetes, hogy a veszprémi püspök is őrködött egyházának jogai fölött az őket érdeklő helyeken. Sőt az sem lehetetlen, hogy az apácák panasza éppen a veszprémi egyház ellen irányult, püspöke pedig consensusával azt fejezte ki, hogy nincs kifogása Simon püspök ítélete ellen. Végeredményképpen tehát megállapíthatjuk, hogy az 1109. évi oklevél Simon pécsi püspöknek Kálmán király megbízásából és jóváhagyásával s a veszprémi püspökkel egyetértésben a veszprémvölgyi apácamonostor birtokügyében hozott ítéletéről a kegyet (de gratia) biztosító oklevelek formájában szerkesztett írásos terméke. Ez a magyarázata annak is, hogy az oklevél formai és tartalmi szempontból egyaránt annyiféle (és esetenként ráülő) névvel illethető.

38