Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

kalmanként a vadászati tilalom alól is történt kivétel, pl. 1417-ben a bakonybéli apátság kajári jobbágyainak esetében.

41 A 15. század második felében fordulat következett be a bakonyi erdöispánság sorsában és megítélésében. Jól mutatja ezt Garai László nádor 1450-ben kiadott oklevele, amelyet a Bakony magánkézre került részén, a Garaiak porvai vadászkastélya mellett emeltetett pálos kolostor számára adott ki.

42 Garai mint bakonyi ispán adott engedélyt arra, hogy a kolostor számára az egész Bakonyerdöben fát vágjanak, épületre és tűzifára valót egyaránt, és ami eddig nem volt szokásban, a fát nemcsak a saját igények kielégítése céljából, hanem eladásra is vághatják. Az erdőkben való legeltetés viszont csak a kolostor saját állataira és nem idegen nyájakra vonatkozott. Garai irtásszabadságot is mint a Bakonyerdő földesura adományozott a kolostornak, nemcsak a saját magánbirtokán, meg sem említve azt, hogy itt királyi tulajdon és királyi jövedelmek is vannak érintve. További lépést jelentett az, amikor Essegvári János a szentgáli, németi és horhi királyi vadászokat eltiltotta attól, hogy a közönségesen Bakony-ispánságnak nevezett területet elfoglalva tartsák, őrizzék, jövedelmeit beszedjék, mivel a terület és a rajta lévő falvak, Tótvázsony, Csőkút, Biliege stb. Essegvár várának a tartozékai.

43 A volt bakonyi erdöispánság a 15. század végére egyházi és világi földesurak kezére került, 1488-ban már csak néhány falu maradt királyi birtokban. A három kiváltságolt királyi vadászfalu erdööri teendői ekkor szűntek meg, és királyi vadász mivoltuk került előtérbe. Tevékenységük területe ugyanakkor csak a falvaik határain belül fekvő erdőségekre terjedt ki. A falvak lakói igazságszolgáltatási, vámmentességi, földjük és saját maguk szabadságáról szóló kiváltságleveleiket minden uralkodóval megerősíttették, esetenként több ízben is, de csak 1516-ban II. Lajos király alatt került sor szolgálatuk ismételt rendezésére. A bakonyi királyi vadászok ezek után a visegrádi várba kötelesek meghatározott alkalmanként vadat szállítani.

44 Ez a kötelezettség egészen a török időkig állt fenn, Visegrád eleste vetett neki véget. A három kiváltságolt vadászfalu a 14. században természetesen nem rendelkezett még egységes, az egytelkes nemesekével majdnem egyenértékű territoriális nemesi jogokkal, ez a jogállása közülük csak Szentgálnak alakult ki a 16., 17. században. A kiváltságolt falvakat a 14. és a 15. században nemcsak a királyi vadászok lakták, kisnemesek és jobbágyok is éltek a kiváltságolt királyi vadásszá lett volt condicionáriusok mellett. Németiben a 13. század végén a királyi nemes serviensi rangra emelt Petres fiain kívül Heym vadászispán és családja is kiemelkedett a királyi condicionáriusok közül.

45 Petres utóda lehetett az az egytelkes nemes, aki 1488-ban Németiben fél