Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Gál József: Fél évszázada halt meg Németh Mária (1897 - 1967). A drámai szoprán emlékezete
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/2 pedig korrepetálta.5 Németh Mária László Géza mellett az olasz Lucia de Fernando-t (1860-1925) tartotta élete legfontosabb tanárának.6 A PÁLYAKEZDÉS Pályakezdését tündérmesének írja le Vadász Norbert a szombathelyi 1933- as jótékonysági koncertjét „beharangozó” írásában.7 Abody Béla szerint is „Pályája megtestesült karrierregény. Kincs volt, éppen csak fel kellett fedezni.’’8 Pedig nem volt tündérmese sem az indulás, különösen nem a befejezés, a tragikus emberi sorsok egyike. A művésznő maga is jól tudta, hogy a sikerhez nem elégséges csak az Isten adta tehetség, a szükséges felfedezés. A tartós siker mögött mindig ott az állandó munka. 1932-ben, már a pályája csúcsára érve, egy levélben ezt meg is fogalmazta: „én igen nagy utat tettem meg, míg idejutottam, - ne gondolja, hogy ez csak úgy ment - nagy ára van a hírnévnek, sok át nem aludt éjszaka, nehéz küzdés - munka és tehetség gyümölcse. Itt nincs megállás, ez egy folytonos törtetés fölfelé, míg erővel idegekkel bírjuk. De Isten segítségével minden megy, az én munkám mindig imával kezdődik és végződik. Ne higgye, hogy megváltoztam, ugyanolyan szerény, csendes vagyok, mint régen, én egy alázatos szolgája vagyok művészetemnek.’’9 5Meixner Mihály: Mi a titka? Németh Mária művészete. Elhangzott a Kossuth Rádióban 1987. július 21-én 23.00-23.40 órakor. 6 0. B.: Németh Mária a Staatsoperről, olaszországi tanulmányairól, legközelebbi budapesti szerepléséről. = Pesti Napló (továbbiakban: PN), 1925. márc. 18.15. p. 7 Vadász Norbert: Németh Mária. = Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.), 1933. szept. 3. 2-3. p. (továbbiakban: Vadász, 1933.) 8 Aboay Béla: Az opera fellegvárai. 2. bőv. kiad. Bp., 1967. (továbbiakban: Abody, 1967.) 164. p. 9 https://webshop.fenyiratok.hu/index. php?route=product/product&product_ id=21464&search=Németh+Mária+operaéne-A tanulás fontosságáról már két évvel korábban is szólt: „Amikor elmentem innen, [Budapest] sokkal kevesebbet tudtam, mint ma: például idegen nyelvet nem beszéltem, még németül sem. És most! Minden különösebb megerőltetés nélkül énekelek anyanyelvemen kívül németül, olaszul és franciául, s ha kell majd angolul is. Menynyit kellett kínlódnom, míg ide jutottam. De jó így. Mert megvan az eredménye is: fesztelenül mozoghatok a világban.”10 Az utólagosan tündérmesévé színezett pályakezdésről szóló hírek sem helytállóak. Erre, a kudarcos Városi Színházbeli (ma: Erkel Színház) meghallgatásra így emlékezett az elénekelt ária után: „azt egy kedvetlen hang megköszönte és mondta: »Ön, sajnos, teljesen alkalmatlan a színpadra. A hangja elvész ebben a nagy teremben. És nemcsak gyenge, de csiszolatlan is. Ne is nagyon törekedjék erre a pályára...« Mintha minden szava kalapácsütést mért volna a szívemre. Ilyen szégyent, ilyen kíméletlen kritikát. Én azt kértem »legalább a kórusba vegyenek föl« Ezt is elutasította a zsűri elnöke. »Kérem, távozzon!« - kiáltotta.”11 Aztán jött a mentőangyal Dalnoky Viktor személyében: „Ne higygyen azoknak fiam. Az én fülem nem csal magának nagyon szép hangja van. Majd megpróbálunk valamit.”12 A próba - a további tanulás volt. Ekkor folytatódott László Géza irányításával az intenzív fejlesztés, aki 1923-ban elégségesnek tartotta fölkészültségét ahhoz, hogy színpadra léphessen. Erre a lehetőséget a korábbi sikertelen próbálkokes. A levél kelte: 1932. március 27. Berlin. Címzettje Fitos Erzsébet. (Megtekintve: 2018. december 5.) 10Csikágó és Buenos-Aires várja Németh Máriát. = Pesti Hírlap (továbbiakban: PH), 1930. ápr. 3.14. p. 11 Kristóf Károly: Amikor Németh Mária még kardalosnak sem kellett a pesti Operában... = SzÉ, 1930. 24. sz. 50-51. p. 12 Uo.
