Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/2 számára a találkozás apropója az éppen tapogatózás szintjén meginduló jugoszláv-magyar közeledés feltartóztatása volt, hiszen a délszláv állam ellen Rómának partnerre volt szüksége. Az első római tárgyalás során Bethlen által megfogalmazott magyar külpolitikai orientációra vonatkozó kijelentések - egy olasz-német-magyar esetleg osztrák revíziós blokk létrehozása, illetve az osztrák-német Anschluss elkerülhetetlensége, amely ellen Magyarország nem tehet - gyakorlatilag egészen 1938-ig érvényben maradtak, bár hullámzó intenzitással jutottak felszínre az 1930-as években egyre gyorsabban változó külpolitikai konstellációiban. Az olasz külpolitika alapvetően hasonlóan gondolkodott az osztrák-kérdésben. Azonban a római vezetés reményei szerint az Anschluss ideje kitolható, és annak bekövetkeztéig a lehető legtöbb előnyt és kedvezményt kell Itália számára kieszközölni. Olaszország számára az északi határán nem volt vonzó alternatíva egy Ausztriával kibővülő Németország. így 1935-ig az olasz külpolitika közép-európai pozícióinak meghatározó része volt Ausztria Németországhoz történő csatlakozásának, az Anschlussnak a kivédése.8 1927. április 6-án tárgyalt Bethlen Rómában Mussolinivel a magyar felfegyverkezés esélyeiről és annak olasz támogatásáról. A magyar miniszterelnök kifejtette: „annak, hogy Magyarország aktívabb politikát folytathasson, egyik legfőbb előfeltétele, hogy hadserege kellően fel legyen fegyverezve”.9 Ah-8 Erről bővebben: Mürber Ibolya: Der Anschluss Österreichs an Deutschland und die ungarische Außenpolitik in der Zwischenkriegszeit. In: Mitteleuropazentrum an der Andrássy Universität Budapest. Jahrbuch für Mitteleuropäische Studien 2014/2015. Wien, 2016.265-299. p. 9 A magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikája, 1927. január 1. - 1931. augusztus 24. hoz, hogy Magyarország betölthesse azt a szerepet, amelyet Olaszország szánt neki a Kárpát-medencében - érvelt a magyar politikus - szükséges egy olyan katonai potenciál kiépítése, amely képes a kisantant országokkal felvenni a versenyt. Mussolini megígérte, hogy kész Magyarországnak viszszaadni az 1. világháború után Itáliához került monarchiabeli fegyverkészletet. A fegyvereket ellenszolgáltatás nélkül bocsátanák a magyar fél rendelkezésre, azonban az olaszországi javítási és karbantartási munkálatokat - mivel elavult és gyakorlatilag alig használható fegyverekről volt szó - Magyarországnak kellett fedeznie. Tisztázták a lehetséges szállítási útvonalat is. A Dunán, Románián keresztül történő szállítást a magyar miniszterelnök túl kockázatosnak tartotta. Csupán a szárazföldi út, az ausztriai tranzit tűnt mindkét fél számára elfogadható alternatívának. Az olasz vezetés szemében Ausztria geopolitikai jelentőséggel bírt, hiszen egyszerre töltött be „pufferállam” szerepet Olaszország és Németország illetve a kisantant államok között, továbbá összekötő, hídfeladatokat is képes volt ellátni a Duna-medence irányába.10 Mussolini szemében egy magyar-osztrák közeledés az olasz pozíciók erősödését segítené elő a régióban, Bethlen ekkor még egy ilyen megoldás elől kitért. „Ausztria egy hulla, és egy hullával, sem esküdt ellenséggel az ember nem köt házasságot" jelentette ki.11 Ezt az elzárkózást a magyar miniszterelnök néhány hónapon belül azonban feladta, Szerk. Karsai Elek. Bp., 1967. (továbbiakban: Karsai, 1967.) 50-51. p. (iratok az ellenforradalom történetéhez, 1914-1945.) 10Broucek, Peter: Heerwesen. In: Österreich, 1918-1938. Geschichte der Ersten Republik. Bd. 1. Hrsg. Erika Weinzierl, Kurt Skalnik. Graz, 1983.215. p. 11 Karsai, 1967.50-51. p. 42
