Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)

Feiszt György: A helytörténész "hű-ha" élményei. Beszélgetés Kuglics Gáborral

Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/1 című turisztikai füzet kiadását is említ­hetném, amiben szintén hangsúlyosan szerepeltek a falu múltjának emlékei. A történelem stúdiumok és a mikro­­történelem kontrasztját egy mondhat­ni véletlen esemény tette számomra ér­zékletessé. 2000-ben történt, hogy egy nyomdász barátom megkért, segítsek neki Dozmat község kismonográfiájá­nak nyomdai korrektúrázásánál. A tör­delt kéziratot olvasva szembesültem sok érdekességgel, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne átfogó módon ismerni az én falumnak, Püspökmolnárinak múlt­ját! Mivel azonban ezt még nem kutatta senki, így belevágtam én. így lettem el­kötelezettje a helytörténeti kutatásnak. Tapasztalatból tudom, hogy ez nem kis időráfordítást igénylő feladat. Miként tudtad az elhatározást napi kötelezett­ségeiddel a munkáddal összeegyeztetni? Mindig csak annyit és olyan tempóban kutattam, amennyire időm jutott. A pé­csi történelem szakkal párhuzamosan ugyanis megkezdtem politológiai ta­nulmányaimat is. Ez a képzés Szombat­helyen indult, de időközben Budapest­re került és emiatt nekem is oda kellett költöznöm. A tanulás, valamint a napi munka mellett politikatörténeti cikke­ket publikáltam és az Ifjúsági Demokra­ta Fórum író Gergely Alapítványa által kiadott „Politika Elemzések” kéthavon­ta megjelenő periodika főszerkesztői munkálatait is végeztem. A pécsi egyetemi szakdolgozato­mat a „Vasvári választókerület politi­kai viszonyai a választások tükrében 1920-1939” címmel írtam, amelyet még Pécsett, a megvédés után tanárom, Vonyó József kiadásra javasolt. Ehhez találtam egy budapesti kiadót, így a kö­tet 2012-ben megjelenhetett. A publikációs jegyzékedet áttekintve lát­ható, hogy a politológia szerencsére nem távolított el a helytörténeti kutatástól. Ha visszatekintek, a „helytörténet kuta­­tó”-i origót a 2000. évre tudom helyezni. Ekkor kezdtem a püspökmolnári források szisztematikus gyűjtéséhez. Az Országos és a Vas Megyei Levéltár dokumentuma­it kutatva, könyvtárakban Szombathe­lyen és Vasváron, de antikváriumokban is böngészve mindent: könyvet, adattá­rat, gazdacímtárat kézbe vettem, és azt kerestem, van-e bármelyikben valami Püspökmolnárira vonatkozó bejegyzés, vagy adat. Nem éreztem olyan késztetést, hogy csak egy konkrét témára kutassak, de ha valami különlegesség a kezembe kerül, akkor azt ma is igyekszem részle­teiben feldolgozni. így voltam a kastély­történettel. Az összegyűjtött adatok ezrei 2010-re értek kismonográfiává. Püspök­­molnári önkormányzata vállalta a kötet kiadását, de sajnos az anyagi lehetőségek korlátozták a terjedelmet. Ez viszont le­hetőséget adott, hogy egyes témák önálló formában legyenek feldolgozhatok. Említetted a kastélytörténetet... Igen, a jakabházi Sallér család kastélya állt Molnáriban. Egy Körmenden kezem­be került, a Batthyány családról szóló kö­tet részletesen tárgyalta Sallér István (?- 1762) alnádor politikai pályáját. Az írás szá­momra egy igazi „hű-ha” élményt jelen­tett, ugyanis ekkor szembesültem azzal, hogy a molnári kastélytulajdonos urának, Batthyány Lajosnak (1696-1765) 1751. évi nádorrá választása után, annak „jobbke­zeként” került az országos politikába. Nem tudom megállni, hogy elő ne hoz­zam egyik kedves témámat, Vas megye középkori egyháztörténetét. Annál is 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom