Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Pintér Bálint: A szombathelyi Bagolyvár
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/1 egy kereszt kapott helyet, míg Szombathelyen egy rozettát láthatunk. Ha összehasonlítjuk a Bagolyvár kerámiadíszeit Ybl Miklós korábbi, az 1840-es években tervezett épületeinek a terrakottáival, akkor a kerámiaindák formai megoldásai között is nagy hasonlóságokat vehetünk észre. Ezeket a terrakotta elemeket a korban mintarajz alapján, öntőforma segítségével készítették. E momentum alapján érdemes tehát elgondolkodnunk azon, hogy a szombathelyi épület díszeit és az Ybl Miklós által alkalmazott terrakotta elemeket egy helyen, egy minta alapján gyártották, ahol az idő előrehaladtával egyre finomodhatott a formák kimunkálása. Sajnos meglehetősen kevés információval rendelkezünk a korabeli kerámiagyárakról. Habár az 1840-es években Szombathelyen már működött egy téglaműhely (cserépzsindelyt és téglát készítettek), ezen időszakból nem ismerünk építészeti kerámiák készítésére specializálódott gyárat Magyarországon. Ezt az állapotot támasztja alá egy - az Ybl hagyatékban - az ikervári építkezésekkel kapcsolatban fennmaradt levél.22 Ez Viktor Brausewetter (1813-1899), a wagrami Doblhoff-féle kerámiagyár megbízottjának levele Ybl Miklóshoz. Ebből fény derül arra, hogy Ybl Miklós 1847-ben a wagrami gyárból rendelt építészeti kerámiákat: arabeszkeket, rozettákat, konzolokat, pilaszterfőket és lábazatokat Károlyi György (1802-1877) pesti címére, nagykárolyi használatra, valamint az ikervári építkezésekhez. A wagrami kerámiagyár a 2. világháborúban a teljes archívumával együtt megsemmisült, azonban az Allgemeine Bauzeitung 1847. évi számá22 Budapest Főváros Levéltára. Építészek, vállalkozók, vállalatok, beruházók tervei. Ybl Miklós hagyatéka, tervek és iratok. 66/2-3. ból informálódhatunk a gyár történetéről, illetve az ikervárihoz hasonló szerencsés esetekben - írott dokumentumok alapján - konkrét épületekhez tudjuk kötni az ott készült terrakottákat.23 A gyár Kottingbrunn és Leobersdorf között működött Ausztriában és tetőcserepek, valamint kancsók készítésével foglalkozott. 1839-ben azonban új tulajdonosa lett az üzemnek Ignaz Freiherm von Doblhoff (1776-1856) személyében, aki felfogadta a porosz építészt, Viktor Brausewettert, hogy átálljanak az építészeti kerámiák gyártására, létrehozva ezzel Ausztria első művészi igényű terrakottagyárát.24 1847-ben Viktor Brausewetter egyre nagyobb tulajdonrészt szerzett meg. Egy 1852-ből származó írott forrásban már az ő neve alatt fut a gyár.25 Az 1850-es évek második felére egyeduralkodóvá vált a kerámiaüzem, szinte minden kisebb vagy nagyobb osztrák villára felkerült valamelyik termékük. Az 1840-es években viszont még kevesek számára volt ismert a gyár. Ekkortájt figyelhetett fel Ludwig Förster is a terrakottákra, aminek hatására 1847-ben egy tanulmányt jelentetett meg a wagrami kerámiagyárról az Allgemeine Bauzeitungban.26 Habár ez az írás segítette a gyár népszerűsítését, 23 Richlik, Otmar: Zur Geschichte und Kunstgeschichte der Niederösterreichischen Terrakottaproduktion in Wagram bei Leobersdorf. In: Jahrbuch für Landeskunde von Niederösterreich. Neue Folge 62, H. 2,1996,507- 508. p. (továbbiakban: Rychlik, 1996.); Rychlik, Otmar: Die Grabkapelle der Familie Pacher von Theinburg auf dem Friedhof von Schönau an der Triesting. In: Friedhof und Denkmal. Red.-Komitee Edith Bilek-Czerny et al. St. Pölten, 2009. (továbbiakban: Rychlik, 2009.) 45-47. p. (Denkmalpflege in Niederösterreich; 42.) http://www.noe.gv.at/noe/Kunst-Kultur/ Denkmal_Band_42.pdf (Megtekintve: 2017. február 8.) 24 Rychlik, 1996. 508. p. 25 Uo. 26 Rychlik, 2009.46. p. 44
