Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Pintér Bálint: A szombathelyi Bagolyvár
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/1 5 kép A Bagolyvár hátsó udvarának téglafala I (A szerző felvétele) összhangban legyen a környezetével. Ennek tudhatóak be azon tereprendezési munkálatok, amelyek során kialakították a Bagolyvár díszkertjét. Terméskövekkel szintkülönbségeket és kisebb parcellákat hoztak létre, amikben különféle növények, valamint egyéb kerti elemek kaptak helyet, mint a kerítéshez kapcsolódó bástyaszerű építmény, a kút, valamint az antik római sztéléket idéző kődarab. A magasabban fekvő hátsó udvart téglafallal határolták (З. kép), a szőlődombot pedig kövekkel megtámasztották, ám egy kisebb híddal átjárást biztosítottak a két kert között. Ugyanakkor figyeltek arra, hogy a kert természetesnek tűnjön és egyfajta vadregényes képet mutasson magáról. Ezek a megoldások jól szemléltetik azt a - tájképi építészettel rokonságot mutató - tudatos és átfogó koncepciót, amelynek jegyében kialakították a kastély környezetét. A Bagolyvár kétszintes, tagolt és megmozgatott főhomlokzata az első pillantásra teljes mértékben aszimmetrikusnak tűnik. Ha alaposabban megfigyeljük a homlokzat hét tengely széles központi részét, láthatjuk, hogy szimmetrikus, három rizalitos elrendezésű. A középső rizalitnál helyezkedik el a főbejárat, fölötte egy címerrel, amelyre a későbbiekben fogok kitérni. Az épület tagoltságát a kubusos formavilág, a lizénák, az erődszerű tornyocskák és az előre, illetve hátra léptetett épületrészek erősítik. A központi rész alsó szintjén félköríves nyílások, a második szinten, a piano nobilen angol szögletes-füles tu-40
