Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Pintér Bálint: A szombathelyi Bagolyvár
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/1 ÉPÜLETLEÍRÁS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A TERRAKOTTA ÉPÜLETDÍSZEKRE A Bagolyvár a város akkori peremén épült, a Nárai út melletti szőlőhegy lejtős területére. A romantikus és az angol picturesque19 felfogásnak megfelelően a kastélyt a szőlők mellett fekvő zöld, fás domboldalba „egy nézetre” komponálta az építész (2. kép). A kastély ugyanis az aszimmetrikus, rizalitos kiképzésével - az első rizalit síkban tartott, a második féltengelynyire, míg a harmadik egy teljes tengelynyire van kiugratva -, illetve a hangsúlyos torony jól megválasztott elhelyezésével igazán csak a délkeleti irányból adja ki a sejtelmes, de igen látványos formáját. Az építész külön figyelmet fordított arra, hogy amint a domb emelkedik, úgy „fejlődjön” a kastély is. Alul kisebb, bástyaszerű alépítmény található, felette előbukkannak a nagy nyílásokkal ellátott rizalitok, végül pedig a domb legmagasabb pontja fölé elhelyezett torony látható, amely megkoronázza az épületet. Mindez csupán a már említett irányból érzékelhető. Egészen más látványt nyújt a kastély szemből, a főhomlokzat felől. Ez az építész bravúrjáról, illetve körültekintéséről tanúskodik, mivel a telek alján álló ház miatt a Bagolyvár homlokzatának északi része mindenképp takarásba került volna, ezért a főnézetet kissé eltolta déli irányba. Ennek köszönhetően a főhomlokzat zavartalanul érvényesülhetett. Az építész egységben gondolkodott, nem csupán egy reprezentatív kastélyt szeretett volna megtervezni, hanem fontos volt számára, hogy az épület 19 Zádor Anna: A klasszicizmus és romantika építészete Magyarországon. [Bp.], 1981. 35. p. З8
