Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Pál Ferenc: "Írtam a nehéz fogság alatt" Szemelvények Pál Ferenc 1. világháborús hadifogoly versfüzetéből
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/1 még a védők végrehajtottak egy kitörési kísérletet, annak kudarca után azonban megsemmisítették a náluk lévő készleteket, s március 23-án megadták magukat. A zömében magyarokból álló védőrség - 9 tábornok, 93 főtiszt,, valamint 117 000 katona, közel 120 000 fő - hadifogságba került.4 Azt az útvonalat, amelyet fogságba esését követően Pál Ferenc bejárt, nehéz követni, kevés a rendelkezésünkre álló adat. A hivatalos veszteséglista alapján Pál Ferenc, mint hadifogoly „Selo-Werchnie-Mullij”-ban (ma: Muszljumovo, Oroszország, Tatárföld) tartózkodott 1916-ban, ami akkor Permi Kormányzósághoz tartozott.5 Szóbeli hagyományként ránk maradt, hogy egy ideig egy parasztgazdaságban dolgozott az „Irtis folyó partján”. Amikor belépett az orosz család otthonába, épp ettek, a már ott lévő másik magyar hadifogoly rászólt: ülj le egyél, mert ezek nem kínálnak meg... A legenda szerint, mikor elindult volna haza, a gazda kérte, maradjon náluk, nősüljön meg. Ő azonban nem maradt. A fogság állomásai közül a legjobban beazonosítható hely Taganrog (Oroszország). Ebben az Azovi-tenger partján lévő városban a hadifoglyok egy vasgyárban dolgoztak. „Egy nap alatt 66 vagon szenet lapátoltak ki”.6 A kötetben szereplő vers legtöbbje 1917. évi dátummal ezt a helyet adja meg. Több költemény keletkezési idejéhez csak annyit írt „Az Azovi-tenger partján” ez esetben valószínűleg ugyanerről a fogolytáborról beszélhetünk. 4 Farkas Márton: Téli hadjárat a Kárpátokban, 1915. január 23-március 22. = Haatörténelmi Közlemények (továbbiakban: HK), 1982. 3. SZ. 425-426. p. 5 Verlustliste. Veszteség lajstrom 29/8. 1916. Nr. 457.42. p. https://adtplus.arcanum.hu/hu/ view/MEVH_Veszteseglista_Veszteseg_ 1916_457-469/ (Megtekintve: 2017. február 2.) 6 Pál László szíves közlése. A füzetben megadott „Bologó”, ténylegesen Vologda (Oroszország) lehet, Moszkvától északra fekszik, az 1. világháborúban működött itt hadifogolytábor.7 Ide a dátumok alapján 1918. első felében kerülhetett. Egyszer pedig „Növi Nikolaszkban” datáltak. Növi Nikolaszkba 1918. második felében kerülhetett.8 Ezt Novo-Nikolajevszkkel (ma: Novoszibirszk, Oroszország) azonosíthatjuk.9 A családi szóhagyomány megemlíti a mandzsúriai Csitát (ma: Oroszország) is. Ebből a Bajkál-tótól keletre fekvő városból feltehetőleg már Vlagyivosztokba (ma: Oroszország) vezetett az útja. Ez volt ugyanis az a kikötő, ahová a Szibériában rekedt magyar hadifoglyokat nemzetközi segítséggel összegyűjtötték, s hajóval Európába szállították. A hajók Triesztben (ma: Trieste, Olaszország) kötöttek ki, ahonnan a katonákat kórházvonatok szállították Szentgotthárdra, innen leszerelő táborba kerültek. Összesen 7 hajóval 4784 fő jöhetett haza.10 A füzetben lévő szövegeket alapvetően négy csoportra oszthatjuk: 1.) pár oldal, amely a katona, vagy fogolytársak nevei és címeit tartalmazza, 2.) katona- és szerelmes dalok, nóták, 3.) egy prózai leírás Przemysl várának ostromáról és (4.) versek. Feltételezhetjük, hogy a naplóba a katonatársak címei kerülhettek be idő-7 Hadifogoly magyarok története. 2. köt. Az oroszországi hadifogság és a magyar hadifoglyok hazaszállításának története. Szerk. Baja Benedek et al. Bp., 1930. (továbbiakban: Baja, 1930.) 228. p. 8 ,Jaj de szépen muzsikálnak a kávéházban” című nóta végén: írta Pál Ferenc, 1918.X.24- én, Növi Nikolaszk. 9 Baja, 1930.142. p. 10 Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. A magyar hadifoglyok szervezett hazatelepítése Szovjet-Oroszországból, 1920-1922. = HK, 1994. 4. sz. 39. p. 30
