Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/1 (Szombathely, 2017)
Rudolf Kropf: Az 1776. és az 1777. évi Vas vármegyi cigányösszeírások. A népességi, nembeli és életkori adatok, valamint a névanyag statisztikai vizsgálata. 2. rész
2017/1 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények Kőszegi járás Kemenesaljái járás Németújvári . járás Összesen' állandó lakosság 72 59 100 231 elvándorlók 26 14 34 74 bevándorlók 25 31 71 127 Vándorlási egyenleg-1 17 37 53 * A Tótsági járás nélkül 16. táblázat A Vas vármegyei be- és kivándorló romák száma járásonként, 1776-1777. kezett és 34 roma vándorolt el, így az egyenleg +37 volt másrészt a Kőszegi járás - ahol az egyenleg negatív értékű, miután 25 fő vándorolt be, 26 pedig távozott - bizonyult. (16. táblázat)12 A GYERMEKEK. A FIÚK ÉS A LEÁNYOK KORSZERKEZETE Az 1776-ban és 1777-ben készült Vas vármegyei cigányösszeírások gyermekekről felvett adatai rendkívül hiányosak. Mindenek előtt a fiúk és a leányok regisztrálása egyáltalán nem vagy csupán elemi szinten történt meg, úgyhogy azok összes számát csak megbecsülni lehet, mégpedig az egyes vidékek hiányos adatai alapján. A gyermekek korszerkezete Zimányi Vera és J. Újváry Zsuzsanna feldolgoztak egy, a 17. század közepéről származó „népszámlálás”-t, amely nem volt más, mint a Batthyány Ádám (1609-1659) birtokain 1648-ban élő jobbágyok fiairól és leányairól készített adatfelvétel.13 Jóllehet a Vas vármegyei romák 1770-es évekbeli két összeírása egy ugyanabban a térségben 130 évvel később élő, másik etnikai csoportról rögzített adatokat tartalmaz, mégis kimutatható néhány hasonlóság. Ellentétben az 1648-ban elvégzett adatfelvétellel, 1776-ban, illetőleg 1777-ben 12MNL OL Cö. 1776., 1777. 13 Zimányi -J. Újváry, 2014.125-148. p. a csecsemőket és a kisgyermekeket regisztrálták, miután nem bizonyult viszszatartó erőnek a csecsemőhalandóságtól való félelem, amit Zimányi és J. Ujváry az akkori elzárkózás okaként megjelöltek.14 A 3-5 éves romák száma 1776- ban és 1777-ben mégis erősen csökkenő volt, és hasonló folyamat érzékelhető a 8. életévtől kezdődően. A roma leányok 2-3 évvel fiatalabb korukban hagyták el a szülői házat, mint a fiúk. Néhány gyermeknek a szülői házban 25-28 éves koráig történt megmaradása is hasonlóságot mutat. Zimányi és J. Újváry úgy vélték, hogy a gyermekek adott korszerkezete összefüggött a romák között nagyon elterjedt babonával.15 Megállapították azt is, hogy bizonyos számok - mint például a 7 és a 13 - befolyásolták a felmérést végző hivatalnokokat a gyermekek életkori adatainak rögzítésénél. Mindenesetre a romák 18. század második felében keletkezett összeírásaival kapcsolatos ilyen elemzések még nem készültek. További nyilvánvaló hiány érzékelhető 1777-ben a Kőszegi és a Kemenesaljái járásokban a 4 éveseknél, a kőszegiben a 7-9 és a 11-13 éveseknél, valamint a 14. életévtől, de más járásokban is megfigyelhetők hasonló lecsökkenések, „bevágás”-ok.16 Az okok a gyermekelvételben keresendők? (17. táblázat)17 14 Zimányi - J. Újváry, 2014.128-129. p. 15 Zimányi -J. Újváry, 2014.129-131. p. 16 Augustini, 2009.114-116. p. 17MNL OL CÖ. 1776., 1777. 21
