Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/2 (Szombathely, 2016)

In memoriam - Egy őrálló emlékére. Dr. Papp Vilmos (1932 - 2016)

2016/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények Papp Vilmos a hosszú bajánsenyei évek alatt maga is vérbeli őrségivé vált. Nemcsak régi iratokat kutatott, kultú­rát terjesztett, hanem messzemenően foglalkoztatta az Őrség helyzete és né­pének sorsa is. Mint hű pásztor, tud­ta, hogy a nyájnak meg kell tudni élni a sanyarú földön, a kitelepítések után, a határzónában, a kevés ipar dacára. Több publikációban foglalkozott ezzel az életbevágó kérdéssel - lásd Magyar Nemzet, Vas Népe -, s mindig felemel­te a szavát, ha meg akarták „rövidíte­ni” az Őrséget, pl. a vasút megszünte­tésekor, a posták bezárásakor, a túlzott fakitermelés miatt, az 1. világháborús emlékmű elbontásakor, a Kossuth-fa megmentéséért, vagy a munkahelyte­remtésért. Ugyanakkor számos írásá­ban igyekezett megismertetni és nép­szerűsíteni az Őrséget, a tájat, a látniva­lókat, s maga is végzett idegenvezetést. Munkáját sokszor ellenszélben kellett végeznie, egyházi és világi vezetők gán­csolták, de helyt állt őrhelyén. Papp Vilmost 1985-ben meghívták Budapestre, a kőbányai gyülekezet lel­készének. Úgy távozott, hogy a hoz­zá tartozó egyházi ingatlanok - Baján­­senye, Kerkáskápolna, Kerkafalva, Ve­­lemér - mind felújítva, a gyülekezeti könyvtárak, irattárak, ingóságok ren­dezetten várták az utódját. Kapcsola­ta az Őrséggel ezután sem szakadt meg, gyakran hívták előadni, s ő mindig jött, sőt, időnként írt is róla. Különösen ki­emelkedik a „Jelentés a Kerkavölgyből” című írása, amely a Confessio 1986. évi 3. számában jelent meg. Ebben szinte összefoglalta 25 éves őrségi szolgálatá­nak tapasztalatait, elsősorban lelkészek számára, de más is tanulhat belőle. Hi­tet tett arról, hogy nem szükségszerű az Őrség, s benne az egyházak elsorva­dása, ha odaadással szolgálunk. Dr. Papp Vilmos (1932-2016) (Papp Kornél gyűjteményéből) Budapesten lelkészi munkája mellett óraadó volt a Teológián, 1992-ben a Ká­­roli Gáspár Egyetemtől megkapta a már rég megérdemelt díszdoktori oklevelet. Munkásságát Bajánsenye 2005-ben, Kő­bánya önkormányzata 2011-ben dísz­polgári címmel ismerte el, a Dunántúli Református Egyházkerület pedig 2012- ben Pro Pannónia Díjjal tüntette ki. (Laudációt e sorok írója mondott.) Papp Vilmos 2016. március 15-én hunyt el Budapesten, 2016. március 30- án temették a püspök, és kb. 20 lelkész szolgálatával, nagy részvét mellett Ba­­jánsenyén, a dávidházi temetőben. Em­lékét hívei, barátai, közösségépítő te­vékenysége, 18 kötet könyv és 1123 pub­likáció őrzi. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom