Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/2 (Szombathely, 2016)
Adattár - Papp Júlia: Dokumentumok a Rumy család kettős serlegének történetéhez. 2. rész
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2016/2 13. Szombathely 1959. július 22. MAGASI KISS LÁSZLÓ LEVELE A SERLEG TULAJDONOSÁHOZ Mélyen tisztelt Asszonyom! F. hó 17-i levelének csupán egyetlen mondatára kívánok kitérni, mely szerint sem az egyik, sem a másik serlegről nem vittem papírt a vizsgálatot illetőleg. Szíveskedjék talán megpróbálkozni, hol kapna róla írást? Miért adnának?! Úgy gondolja talán, hogy pl. a Bizományi áruház, minden értékelt tárgyról okiratot állít ki? Ha egy tárgyra azt mondják, nem érték, nem kell, erről véleménye szerint papírt kell kiállítani?! Viszszavittem, hogy értéktelen, nem kell. Ehhez még milyen bizonyítványt kellett volna mutatnom? Legyen meggyőződve, hogy a második értéktelensége is, kellő helyen és kellő időben igazolva lesz. Mindenesetre értelmetlen gyanúsítgatásuk most már felháborított. Intézkedem, hogy megnyugtatásukra, a másik serleget hatóságilag vizsgáltassák meg. Értesültem még, hogy munkahelyem után érdeklődött. Miért nem fordul a Bp. Főkapitánysághoz? Megadtam az adatokat, Lukács fhdgy-nál tettem feljelentést. Persze nekem eszembe sem jutott, hogy személyüket és más dolgokat bolygassak. Most megint tanultam Öntől. Tehát nem kell kételkedni a két serleg és a négy régi kép értékét illetőleg. Pontos hatósági becslést fog kapni, hogy megérnek e húszezer forintot. Á levélváltást a magam részéről ezzel befejezettnek tekintem. Mély tisztelettel Magasi Kiss László Saját kezű, eredeti tisztázat. IM Adattári Gyűjtemény 14. 1959. július 24. MAGASI KISS LÁSZLÓ LEVELE A SERLEG TULAJDONOSÁHOZ Mélyen Tisztelt Asszonyom! F. hó 21-i levelét nyugtázom. Örülök, hogy józanabb hangot üt meg. Sajnálom azonban, hogy nézetem szerint még mindig kételkedik. Mit gondolnak, miért csinálnám ezt a cirkuszt? Ha jó lett volna a serleg, akkor örömmel megtartom. Higgyék el nyugodtan, hogy fatális véletlen, de tényleg elveszett. Mindent megtettem és teszek előkerülésére. Mondtam, még a belügyminisztériumban is voltam annak idején, hogy a legnagyobb súlyt helyezzék keresésére. Azt írja levelében, hogy kellemetlenségekkel fenyegettem. Ezt is félremagyarázza. Nem azt írtam, hogy mindkettőnknek sok kellemetlensége lesz? Hogy ez mi? Közöltem pontosan, hogy tudomásuk legyen róla, lefoglaltattam volna rendőrséggel a meglévő serleget és a pénzt. Ez annyit jelent, hogy a pesti rendőrség kiszállt volna Önökhöz. Gondolom ez elég kellemetlen? Nekem is bőven meg lett volna ezenkívül is a baj, főleg, hogy nem úgy jártam el, ahogy kellett volna. Ezenkívül össze-vissza lekádereztek volna bennünket. Egyébként, higygyék el, ennek elkerülése már a feljelentéskor a legnagyobb nehézségbe ütközött és igen nagy összeköttetést igényelt. Két oldalas jegyzőkönyvet vettek fel. Abból két sor foglalkozott az ismeretlen tettessel, a többi velem, egy kevés Önökkel és egy kevés a serleggel. Ami le van körözve és az értékesítés hivatalos helyeken lehetetlen. Arra számítok, hogy a tolvaj megunja, hogy nem tudja értékesíteni és inkább a kitűzött magas jutalmat választja. A Lehel téri postahivatalból, ahol történt, azonnal értesítést kapunk a tettes, il-50
