Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)
Adattár - Gál József: A szombathelyi „hadizene” – A város 1. világháború és Tanácsköztársaság alatti zenei krónikája. 2. rész
A Testvériség május 24-én közölte a műsort is. A nyitószám a forradalmi hangvételű Marseilles lesz a Dalosegylet előadásában Kreutterer vezényletével. Ezt követte Fábián Gyula előadása A proletáriátus és a művészet címmel. Majd Chopin Etűd és Polonéz Csikor Elemér előadásában. Chopintől műsorra tűztek még egy Noctumt és más kisebb darabokat is. Az előadók Rados Dezső, Kartner Gitta, Markovits Gyuláné Bodányi zongorakíséretével Csikv Bánkódás és Bohm (?) Szeretsz-e még című dalát adták elő. Zárásként Lavotta Szerenádja hangzott el Rados Dezső, Altschul Mihály, Vajda Imre és Horváth József előadásában.138 A koncert kritikusa megdicsért minden szereplőt. Fábián Gyula előadásában összehasonlította a proletárok nagy részének szórakozását, - amely „eddig az »alkoholélvezetben« merült ki- a burzsoáziáéval, akiknek eddig módjuk volt igazi kulturális élvezetekhez jutni.”199 Szóvá tette az előadás közben tapasztalt technikai hibákat is. Például rossz a zongora. Az újságíró megoldásként javasolja, hogy a fővárosi palotákból rekvirált zongorákból egyet el lehetne hozni. Az Aréna épülete is felújításra szorul, mert az épületen ki-bejár a szél. Kellene díszlet és ruhatár, jó lenne erkélyt is építeni. A beszámoló bírálta a közönséget is. Az előadás hétkor kezdődött, s mire mindenki megérkezett már fél nyolc volt, s a hangverseny „legszebb részei alatt dobogtak végig a lépcsőkön”,1*0 zavarták az előadókat, de „zavarták egyben proletártestvéreiket is."1*1 Véleménye szerint a proletárgyerekeknek is kell szervezni szórakozást, mert a „legjobb akarattal sem tudja megengedhetőnek /tartani/, hogy művészhangversenyekre pólyásbabákat vigyenek, akik minduntalan belesírnak az előadásba."1+2 így a babák hozzátartozói sem élvezik a zenét.148 A Vasi Vörös Hírlap kritikusa is elmarasztalta a közönséget. Három hibát sorol föl: az első a késés, ez a „burzsoá szokás úgy látszik ráragadt a proletárokra is."1** A második hiba a túl pici gyerekek állandó zajongása és a harmadik a karzati közönség okvetetlenkedése. ,/lz emberek eddig azt hitték - így folytatódik a beszámoló -, hogy az etűdök és rapszódiák nem valók a kérges tenyerűek képviselőinek", s most kiderült, hogy a „kérgestenyerűek csakúgy tudnak tapsolni, mint a legelsőbbrendű henyefi. ”14s Fábián Gyula - a kritikus szerint - logikus szavakkal fejtette ki a művészeteknek a proletáréletbe való bevitelét, s annak messze kiható jelentőségét. Mivel minden szereplőt többször is megtapsoltak s előadásukat megismételtették, ez a legbiztatóbb jele a sikernek, mely szép összeget hozott és azt népjóléti célra lehet fordítani. Megállapította a cikk, hogy a művészet demokratizálódik. Az nem derül ki mire alapozta megállapítását a szerző. Bizonyára az akkori propaganda kötelező panelmondata ez. Mivel a művészet is a kiváltságosok szolgálatában állt, azért azt meg kell szüntetni - jelentette ki. „A proletárok nagy tömegeinek hozzáférhetővé kell tennünk a művészetet. De ez fontos a vidék szempontjából is. Itt is kell nevelnünk „szépre" az eddig abból kizárt tömegeket. Ennélfogva követeljük a decentralizációt a művészet terén is.”146 A Tanácsköztársaság utolsó szombathelyi kulturális eseménye június 25- én zajlott le. Egy a fővárosból érkezett balett pantomim előadást láthattak az 75
