Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)
Tóth Kálmán: „Azt adtam, amit adni tudok” – Születésnapi beszélgetés S. Pável Judittal múltról, múzeumról, közösségről
S. Pável Judit: Az első felvételen Bárdosi Németh János, Illyés Gyula, Bezzegh Gyula58 gimnáziumi tanár és Ősz Iván [dr. Mészáros Hugó] társaságában Laci bátyámmal állunk a házunk teraszán. A másik fénykép 1934-ben készült, a Kultúregyesület irodalmi szakosztálya (Faludi Ferenc Irodalmi Társaság) és a soproni írókör találkozóján. Kincs István59 kőszegi apát plébános, író a saját szőlőjében látta vendégül az irodalmárokat. Sokat én is ismertem közük gyermekkoromból, de az is izgalmas nyomozás, ami lázba hozza az embert: azonosítani a képen látható személyeket. Néhányat nagyon nehezen találtam meg, régi újságokat forgatva. Soknak fényképes levelezőlapjai is vannak a birtokomban, így néhányat megismertem. Például a pádon háttal ülő második ember Székely László, a pad végén az utolsó Bárdosi Németh János és Finta Sándor,60 - ma ugyancsak ápolja emlékét a Brenner iskola -, Kincs apát mögött kalapban apám. Az Erdélyi Szépmíves Céh61 küldötteként Kós Károly,82 Kemény János báró,63 Dsida Jenő64 Nyíró József 65 és Bánffy Miklós gróf66 1934. február 24-én ünnepi irodalmi esten vettek részt Szombathelyen, a kultúrház nagytermében. Apám Kost, Keményt, Dsidát és Nyírőt kikísérte a vasútállomásra és a vonatnál fényképet készített róluk. 2012-ben megjelent a Magyar Nemzetben egy cikk Nyíró Józsefről,67 ezzel a fotóval. Nagyon dühös lettem, amikor megláttam, hogy Szombathelyről említés sem esik. írtam a szerkesztőségnek, hogy honnan vették ezt a fotót? És hogy ez nem „egy állomás”, hanem a szombathelyi vasútállomás! Itt jártak a Szépmíves Céh tagjai és itt búcsúznak el az olvasóktól, a Kultúregyesül ettől, akik meghívták őket. Megőriztem az újság fotórovat-vezetőjének elnézést kérő levelét, aki azzal mentegette magát, hogy kolozsvári tudósítójuk küldte az írást, amelyhez az utolsó pillanatban nem találtak máshol fényképet Nyírőről, mint Balogh Péter Vasi Szemlében, 2009- ben közzétett cikkében. Tóth Kálmán: Megköszönöm Jutka néninek ezt a derűs, sok-sok érdekes és fontos emléket felelevenítő beszélgetést. Mindannyiunk nevében kívánom, hogy még számos alkalommal részesítsen minket és sokakat a maihoz hasonló pillanatokban! S. Pável Judit: Én csak a köszönet egyszerű szavait tudom mondani. Tényleg nagyon azt adtam, amit tudok adni, és nagyon egyszerűen, s hadd mondjam azt, hogy én ezt a nagy emberektől tanultam el. Soha nem láttam Weöres Sándor feleségét másban, mint fekete nadrágban és világos, vagy fehér blúzban, akárhány író-olvasó találkozóra elment. A viselkedésük és az egész életformájuk koncentrált volt a szépre, meg a nagy dolgokra. Mivel arra koncentráltak, alapvetően látszatra elég egyszerűen viselkedtek, meg éltek is. Még Miske Kálmánt68 is ismertem, 3 éves koromban az ölébe röppentem, ő folyamatosan a szakállát simogatta. Mikor pedig abbahagyta, azt gondoltam, annak úgy kell lenni: én kezdtem el a szakállát simogatni. Erre én nem emlékszem, de annyiszor elmondták a szüleim! Ez is annak a tanúbizonysága, hogy milyen természetesen, egyszerűen éltünk és élünk, s ezt így is szeretném folytatni. Köszönöm a megtisztelő bizalmat és a nagyrabecsülést. 52
