Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)
Tóth Kálmán: „Azt adtam, amit adni tudok” – Születésnapi beszélgetés S. Pável Judittal múltról, múzeumról, közösségről
énekeltek a katonatársai, azoknak a szövegét szépen feljegyezte. S a székely katonák nagy nótázásokat tudtak csapni! Jobbára - mi úgy neveznénk - magyar nótákat, műdalokat énekeltek, vagy pedig új stílusú népdalokat, amelyeket katonadalokká alakítottak át. Tóth Kálmán: Pável Ágoston néprajzkutatói, tanári, nyelvészi munkássága mellett nevével összeforrt kultúraszervezői tevékenysége is. A Vasi Múzeumbarát Egylet alapszabályának preambulumában szerepel, hogy a Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesületét példaképének tekinti. Mi csak méltatlan utódai vagyunk ennek a szervezetnek. A Vasvármegye című napilap 1933. december 17-i számában megjelent újsághírben felsorolták az egyesület frissen megválasztott tisztségviselőit. Pável Ágoston a felhívásban nagyon szépen fogalmazott: „Kéijük, méltóztassék őszinte nagyrabecsülésünket szívesen fogadni és egyesületünket nem csak a tagdíjban kifejezésre jutó anyagiakban, hanem erkölcsileg és szellemileg is, kulturális munkánkban [...] támogatni.” S. Pável Judit: Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete létrehozása tulajdonképpen már 1928-ban megkezdődött. Tóth Kálmán: Miért volt rá szükség, amikor létezett egy kultúregyesületf47 S. Pável Judit: Éppenséggel létezett, de nem a múzeum támogatására! A mai Savaria Múzeum épületében működött a város kultúrháza is, ahol a pingpongozástól kezdve a főző- és varrótanfolyamig sok minden zajlott. A múzeum és a kultúregyesület között nem volt felhőtlen a viszony, mert az állam kevés segélyt adott a múzeumnak, a város pedig inkább a kultúrházat támogatta. De a két támogatás is kevés volt a működtetéshez. Tóth Kálmán: A baráti egyesület mit tudott tenni azokban a nehéz időkben? Hogy lehetett előteremteni a forrást a Vasi Szemle megjelentetésére? S. Pável Judit: Hadd mondjam el a múzeumbarátoknak, hogy a Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete mindjárt megalapulásakor 300 tagot számlált. Apám minden jeles Vas vármegyei és szombathelyi személyiséget felkért a védnökségre, ők pedig „bevonzották” a többi embert. A múzeumbarátok egyesületét főleg azért hozták létre, hogy legyen egy fórum, amelynek a nevében a tudományos munkákat lehet kiadni. így jött létre a Vasi Szemle. Az egyesület tagjai a folyóiratot a 4 pengő összegű tagsági díj fejében díjtalanul megkapták. Szombathely város vezetése 1938-ban 80 pengőt adott, a megye viszont semmit sem. Előző évben meg fordítva: a megye adott 100 pengőt és a város nem adott semmit. Ilyen támogatás mellett, a 4 pengős tagdíjakból tudta apám fenntartani és kiadni a folyóiratot. Nemcsak a Szemlét szerkesztette és adta ki, hanem a Szemle legjobb tanulmányait könyv alakban is megjelentette. Kettőt magammal hoztam. Ezekre még azt írták: „Kiadja a Vasvármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete”. Ez volt az első (Fábián Gyula: Jáki Gerencsérek).48 A másik a szombathelyi líceum alapításának története és első évei,49 a harmadik Géfln Gyula Szombathely váráról írott munkája - és még sorolhatnám. A mai kutatók is mind ezekből a forrásokból élnek. Sajnos, még nekem sincs meg a sorozat 50
