Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)

Tóth Kálmán: „Azt adtam, amit adni tudok” – Születésnapi beszélgetés S. Pável Judittal múltról, múzeumról, közösségről

Mihály, a legidősebb, a nagyapját nagyon kifaggatta fogságának éveiről, amíg gimnazista volt. A nagyapjának az összes fogolyemlékét végigkérdezte és mindenre kíváncsi volt és noszogatta, hogy: „Papa, ezt le kell írni, írd le! ” Akkor mindig azt mondta a férjem: „Annyi sebet minek kell folyton föltépe- getni?” Egy idő múlva fárasztotta a férjemet, hogy mindig erről nyaggatja az unokája. Akkor kicsit hagytuk nyugodni. Amikor tapintatosan újra elővettük a témát, mondtam neki, hogy akkor írom, te meg diktálod. Mert azért úgy még legkönnyebben megy. így hát „leírta” ő is a fogolyemlékeit. Egyszer Smidt Erzsi37 megkérte - ő sokat foglalkozik ezzel a témával hogy Bandi bácsi mondja el, de arra nem volt hajlandó a Bandi bácsi. Én meg leírtam addigra már és felolvastam a Smidt Múzeumban.38

Tóth Kálmán: A következő felvétel a Vasi Múzeumbarát Egylet legelső rendezvényén készült. Akkor Jutka néni az elnökség tagja volt. Erről a tisztségéről később lemondott. Nem azért, mert megharagudott ránk, hanem jelezte, hogy nem tudja vállalni a megbízatással járó sok elfoglaltságot. Az 1989 karácsonya előtti első rendezvényre az Egylet elnökségi tagjai hívtak vendégeket. Ki volt Jutka néni vendége és miért őt hívta?

S. Pável Judit: Németh Györgyi, a zenei általános iskola tanára, diák korában nagyon kedves tanítványom volt. Egyébként azzal hadd hencegjek el, hogy megköszöntött most az az osztályom, amelyik 1962-ben végezte a nyolc általánost. Én sokáig, majdnem végig általános iskolában tanítottam. 1962-ben végeztek, tehát 2 év múlva 70 évesek lesznek. Meghívtak, hogy menjünk el találkozni a Mészáros Cukrászdába. Szépen össze is jöttek 15-en a régi osztályból és ott köszöntöttek meg. A legnagyobb örömet szerezték azzal, hogy még mindig ilyen szeretettel keresik egymást. Minden évben van egy napjuk, június első szombatján, amikor a távolabb lakók is eljönnek. Minden közösségnek kell egy magjának lennie, és ha ez van, akkor működik.

Azt hiszem, apámnak is tulajdonképpen az volt a varázsa, vagy minden munkájának alapja, hogy voltak olyan munkatársai, barátai, akikre, mint egy magra, lehetett számítani, mert mindenben segítettek. Közéjük tartozott például Géfin Gyula,30 aki legjobb munkatársa, barátja volt. Ott találjuk őt is a múzeumbarátok egyesületében, a régi Vasi Szemle szerkesztőbizottságában. Tóth Kálmán: E barátság oldottabb légkörű megnyilvánulását örökítette meg az a fénykép, amely sajnos nem sikerült a legjobban, de azért el tudjuk mesélni, hogy mi történik rajta.

S. Pável Judit: Kártyáznak Géfin Gyula lakásán. De Gyula bácsi nem bri- dzsezett, csak gibicelt, mert négy ember kellett a játékhoz. Van a képen két nő is, csak az egyik nem látszik jól: ő az anyám. A másik pedig Nagy Jánosné dr. Schummer Eszter (Eszti néni), aki a másik oldalon van. Aki velük szemben játszik, az a keskeny arcú, csinos férfi, ő Székely László40 pap-költő, mellette pedig az egyházi iskolák tanfelügyelője, Palkó János. De ez is hozzá illik a baráti körhöz, hogy nem csak komoly dolgokkal foglalkoztak, hanem oldott dolgokkal is, kirándulással, kártyapartival, vagy mással.

46