Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)

Tóth Kálmán: „Azt adtam, amit adni tudok” – Születésnapi beszélgetés S. Pável Judittal múltról, múzeumról, közösségről

M. Kozár Mária, S. Pável Judit, Tóth Kálmán a beszélgetés kezdetén (Fotó: Nagy Zoltán)

Tihamér bíztatott arra, hogy újak egy komoly és részletes, alaposan kidolgozott múzeumtörténetet. Ugyan már számos publikáció született e témáról, de azok mindig olyan nyúlfarknyiak voltak. Kioktatott, hogy hogyan cédu- lázzak és mennyire vegyem komolyan. Meg is tartottam az intelmeit, és így készült el a Savaria Múzeum története. Valóban olyan volt, mint valami kincskeresés! Egy csomó dologra, összefüggésre, amiről korábban már hallottam valamit a szüleimtől, vagy magam is láttam, akkor jöttem igazán rá, amikor a régi évkönyvekben, iratokban forrásértékű bizonyítékokat találtam. Nagyon érdekes és szép, örömteli feladat volt, a velejáró munka tulajdonképpen nem jelentett fáradságot. Pedig nagyon hosszú időt vett igénybe és sok mindenről le kellett mondani a kutatás kedvéért. Tihamér nagyon megdicsért érte és meg volt elégedve a munkámmal. Azóta többször is kaptam már ezért a tanulmányért dicséretet. Ezután már könnyebben nekifogtam másnak is.

M. Kozár Mária: Múzeumtörténeti tanulmányodban számos híres, a szombathelyi múzeumhoz kötődő olyan szakemberről tettél említést, akiket személyesen is ismertél - többek között Mozsolics Amáliáról,7 aki a Régiségtár őre volt.

S. Pável Judit: Mozsolics Amália sokszor eljött hozzánk, noha nemigen lakott Szombathelyen, hiszen vasvári lány volt. Az ő apja is jogász volt, ahogy az én anyai nagyapám is és aztán valahogy anyámmal is, meg a családdal is összebarátkozott. Amúgy egyedül élt, pedig nagyon közvetlen, okos nő volt.

36