Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)

Horváth József: A szombathelyi „Kovács” Nagyszálloda, 1911–1923

Az építtetők (Kovács Jakab és Schönfeld Nándor) monogramja (Fotó: Semei Ferenc, 2015.)

Vida Artúr tervező emléktáblája (Fotó: Semei Ferenc, 2015.)

A világháborús körülmények következtében szakaszonként átadásra került vendéglátó komplexum elsőként elkészült egysége az 1915. szeptember 11-én megnyílt128 „impozáns méreteivel, de világvárosias pompájával is egyszerűen csodás ... csillogó, színpompás ...” 129 kávéház volt. E nagy eseményt az alapító hármas tagja, Kovács Jakabné már nem érhette meg, 1915. április 24-én Szombathelyen elhunyt.130

1915. november 17-én a vendégszobákra a lakhatási engedély megadásra került131 s decemberben, bár még korlátozottan, de megkezdődhetett a szállodai üzem is.132

A háborús viszonyok és a forradalmak közepette a vendéglátó kombinát nem tudta rendeltetését kellőképpen kifejteni. 1916. augusztus 27-én Romániával beállt hadiállapotot követően, az ország területére betört román hadsereg elől evakuált lakosság tömegéből Szombathelyre szállított mintegy 50 csíki menekült családot - szétosztásukig - ideiglenesen a szálló még nem üzemelő éttermében helyezték el. Ezen túl a szállóvezetés az elszállásolást még hét szoba biztosításával is segítette.133 A szállót az esetleg még érkező menekültek gyűjtőhelyéül jelölték ki, de erre a román támadóknak az ország területéről való kiűzése következtében már nem volt szükség.134 Szintén az étterem szolgált a polgári forradalom idején a városi rendőrség egy részének elhelyezésére, ezenkívül a vendégszobák mintegy fele katonai beszállásolás céljára volt lefoglalva.133 A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács 33. sz. rendelete értelmében186 a Kovács szállót is minden kárpótlás nélkül 1919. április 15-én a proletárállam kisajátította és üzemi biztos irányítása alá helyezte.137 Ez idő alatt az étterem egy ideig vörösőrök szálláshelye

23