Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)
Gál József: A szombathelyi „hadizene”- A város 1. világháború és Tanácsköztársaság alatti zenei krónikája - 1. rész
1915 Novemberre egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Európa nem operett-háborúba keveredett. A politikusi ígéretek szerint ugyanis „ mire lehullatják a levelüket a fák, a katonák otthon lesznek” már. Decemberben az egyik újságcikk azonban azt kérdezte: lehet-e télen háborúzni.25 Néhány nap múlva folytatta a kérdést: lehet-e hosszú háború?26 Újabb 1 hónap múlva azzal bíztatta egy katonai szakértő az olvasókat, hogy az orosz „óriás” legyőzéséhez még néhány hónap szükséges, de vereségük „annyira tökéletes lesz, hogy további száz évre lesz szükség, amíg újból összeszedi magát” 27 A háború áldozatainak száma egyre növekedett. Bizonyára ezzel a helyzettel függött össze egy január 3-ai hirdetés, amely szerint január 15-étől négy sírásót keres a város havi javadalmazással.28 A háború egyre mélyülő kegyetlenségei miatt nemcsak az évtizedek óta megszokott szilveszteri vígasság maradt el ebben az esztendőben, hanem a farsangi mulatozás is. A Vasvármegye cikkírója szóvá is tette ezt. Véleménye szerint ugyanis a szövetséges országok fővárosaiban a háborús hónapok ellenére is a megszokott élet folyik. Ott „Elsiratják az elesetteket, örülnek a győzelemnek, gyámolítják a gyöngéket, de közben színházba, hangversenyekre járnak”.29 Itthon - folytatja - csönd van, pedig a szellemi élet „irányítói” rendezhetnének irodalmi, zenei esteket, tetszés szerinti belépőjegyárakkal, ahova „tódulna a nép”, s a bevételt pedig a „nehéz, de dicsőséges háború céljait szolgálják.”30 Az újságíró „kívánsága” a későbbiekben teljesült is, hiszen számos egyleti rendezvényre várták az adakozó embereket, akik bizony mind nehezebb körülmények között éltek, így a bevétel is mind szerényebb lett. A háborús farsang helyett hír lett az első Vas vármegyei özvegyi segély, amelyet a kámoni Horváth Ferencné kapott a téglagyári munkás félj halála után. A hatgyerekes özvegynek különféle címeken juttatott összeg évi 192 korona.31 Az elesettek helyére újabb korosztályokat soroztak be. A hadköteles - vagy ahogy akkor nevezték népfölkelő - korba érő 18 éveseket csakúgy mint az idősebb korosztály tagjait folyamatosan hívták be katonai szolgálatra. Január 13-án még arról értesülhettek az érintettek és hozzátartozóik, hogy a katonailag kiképzett férfiakat csak 39 éves korig,32 júliusban pedig már a 43-50 évesek közelgő összeírását is jelezték a hatóságok.33 A háború első hónapjaiban még név szerint közölték a vármegyei illetőségű katonák nevét, lakhelyét és sebesülésük formáját is. Számuk azonban oly mértékben növekedett - augusztus 27-én például 394 sebesült érkezett a megyeszékhelyre** -, hogy Békássv főispán felesége a hölgybizottság tagjait már májusban ápolási feladatok ellátására kérte.35 Az emberáldozatok mellett egyre több anyagi áldozatot is hárult a lakosságra. Rendszeressé vált az egyes termények - búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya,36 káposzta, repce, repcemag, korpa37 - kötelező bejelentése és zár alá vétele. Hadicélra használták föl háztartási fémtárgyakat,38 harangokat.30 Bejelentésre kötelezett volt a rézgáhc.*0 Májusban a második,*1 októberben már a harmadik 8
