Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)
Pál Ferenc: Egy szombathelyi kispap, Szirmay József Nagy Háborús visszaemlékezése
vened magával felvételt nyert a bécsi hadiakadémiára, ahol a monarchia vezérkari tisztjeit képezték. Mikor 1914-ben kitört a világháború, szolgálatát mint főhadnagy az I. Vilmos nevét viselő 6. huszárezrednél, az úgynevezett Würtemberg huszároknál kezdte meg, 3 hónap után beosztották a 2. lovashadosztályhoz parancsőrtiszti (szárnysegéd!) minőségben. 1915 novemberében vezérkari tiszt lett a Hauer-féle lovashadtest1 parancsnokságánál. 1916 októberében dandárvezérkari tiszt a 48. gya- logdandámál. 1916 decemberétől a vezérkari testülethez osztották be. Memoranduma valójában pályájának ettől a szakaszától veszi kezdetét. Különös értéke, hogy részletesen leírja a XI. és a XII. isonzói csatákat, természetesen a vezérkari tiszt, Szirmay József szemszögéből. 1917. december 15-én Szirmavt áthelyezték az Evidenzbüroba, az Osztrák- Magyar Monarchia 1850-ben létrehozott katonai hírszerző és kémelhárító szervezetébe.3 Szirmay itt élte át az őszirózsás forradalmat, a háború végét és a trianoni békeszerződés aláírását. 1921-ben, a második királypuccs után, innen szerelt le, s 1923-ban kérte felvételét a szombathelyi egyházmegye kispapja! közé.4 Úgy gondolom érthető, hogy az az ember, aki számos csapattestnél, lényegében az Osztrák-Magyar Monarchia szinte minden frontján harcolt, s az összeomlásig a kémelhárításnál dolgozott, a papi hivatást választja, azonban, ha belegondolunk, mindeközben mennyi szenvedéssel, az emberi lét végességével és látszólagos értelmetlenségével ennyire testközelből találkozik, kapaszkodni akar valamibe, ami örök. Csakhogy ebben az esetben Mikes püspök jó szándékát, amelyet Székely László is említett a püspökről írt életrajzában, nem kísérte szerencse. Szirmay ugyanis - mint ahogy leveléből úgy gondolom kiderült - a fronton idegileg meggyengült, így a papi hivatásra alkalmatlanná vált, hiába beszélt több nyelven, vagy rendelkezett átlagon felüli intelligenciával és műveltséggel. Szirmay későbbi életéről kevés információ áll rendelkezésünkre. 1950-ben feleségül vette Zech Aglaia énektanárt, s Budapesten 1959-ben hunyt el.5 Szirmay Józsefnek a Szombathelyi Szeminárium iratai közt található ötoldalas, gépelt „Memorandumát”a mai helyesírásnak megfelelően közlöm. Kivételt képeznek ez alól a hely- és személynevek, amelyeket a forrásban található alakban írtam át, és a ma használatos formájukat lábjegyzetben találja meg az olvasó. Memorandum0 Attól tartva, hogy /[őtisztelendő] Elöljáróim immár 3. teológiai évem eredménytelenségének láttán egyéniségem megítélésében esetleg téves, reám nézve hátrányos következtetéseket vonhatnának, erkölcsi és becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy munkabírásom megcsappanásának okát részletesen leítjam. Gimnáziumi tanulmányaim végeztével - annak ellenére, hogy a gyermekkorom óta lelkem kizárólagosan uralkodó papi hivatás érzése minden egyéb pályaválasztási kombinációt kizárt - katona lettem. Oka ennek az volt, hogy az ijjú lelkét hatalmas erővel megrázó első szerelem ébredésének tudata, dacára e szerelem szűzi tisztaságának, arra a meggyőződésre juttatott, hogy méltatlan vagyok a sacerdotium7 fónséges glóriájának viselésére. A katonai pályát a legideálisabb oldaláról fogtam 66
