Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)
Horváth Sándor: A Vasvitéz. - A szombathelyi nemzeti áldozatkészség szobra
ba, azaz a vasvármegyei kultúregyesület palotájába, a mai Savaria Múzeumba került. Azonban ott minden igyekezetünk ellenére sem leltünk a nyomára. Míg 1 esztendeje még úgy tudtuk, eltűnt, 2014 végén a soproni történész kollégák figyelmességéből kiderült, hogy a soproni Liszt Ferenc Múzeum történeti osztályának raktárában található.4 A szobor alkotója, Josephu Joseph (Bécs, 1889. január 12. - 1970) szobrász és festőművész.5 Műalkotásai napjainkban is keresettek az aukciókon. A Sotheby’s aukciós ház például 2005-ben több mint 15.000 euróért adta el egyik festményét. A bécsi Favoritenben a Pemerstorferhofnál egy köztéri- kút - szobra látható. Joseph Josephu 1939-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. A nemesi családból származó szobrászművész fő alkotói periódusának az 1918-1939 közötti időszakot tartják. A bécsi Argentor-Werke bronz, ezüst és arany szobrokat készítő cégnek is tervezett: például a csók című szobra és számos női aktja készült el szériában. A bécsi Kriegsspital előtt is állt egy, az 1. világháború idején készített köztéri szobra, amelyet- a kórházzal együtt - elbontottak. Testvére, Florian, szintén szobrászművész.6 a szombathelyi Vasvitéz tehát egy szépreményű, fiatal bécsi szobrász- művész műve; egyike az első alkotásainak vagy talán éppen az első munkája. Az akkor Horváth Boldizsár nevét viselő főtéren álló szoborral kapcsolatban hamarosan úgy vélekedtek, hogy bár az ünnepség idején jó helyen volt, azóta máshová kellene állítani, hogy forgalmasabb területen az emberek jobban felfigyeljenek rá. A Vasvámiegve 1916 eleji olvasói írása többek között ezt tartalmazta: ,/l Vasvitéz fából készült szobra a főtéren áll. Útmutató kell, hogy az ember megtalálja, mert a járda távolsága itt már kilométert számít, hol az embereket figyelmeztetni, nekik megmagyarázni kell, mit is jelent az egész Vasvitéz. A Vasvitéz számára legalább is 150,000 szeg szükséges, hogy tényleg vassá változzon a szobor, hogy t [udni] i [Ilik] az egész felületét befedje. Igaz, egy szeg ára csak 50/fillér], katonák és gyermekek részére 20 /]illér], de hogy ez a tömérdek sok szeg be legyen verve, lehetőleg majdnem minden az utcán járó embernek a figyelmét fel kell rá hívni, terelni, emlékezetébe juttatni. E célra pontosan meg kellene változtatni a Vasvitéz helyét. Mikor hadiünnepély alkalmával felállították a szobrot, akkor megfelelt a mostani helye; mert a sátorok körébe csoportosultak és mert a közepén állva, uralta az egész teret. Akkor ott középen, előtte és körülötte csoportosult a néptömeg és kellett hogy észrevegyék. De miért is áll ma a főtér kellő közepén. Hisz ez nem az állandó helye. Majd ha egyszer sisakja szélét és nyaka körét 20 koronás, névvel vésett ezüst szegek és ruhája páncélrészeit 50 koronás, névvel vésett aranyszegek fogják díszíteni és nem lesz egy szemernyi terület sem, mely fából voltát elárulja, akkor úgyis a muzeum feljáratára kerül, védve eső és szél ellen és hirdetve örök időkre a vasi közönség példás áldozatkészségét. Ha a vasvitéz (sic! H. S.) szobra praktikus és helyes üvegházikójával együtt a járda mellett állna, akkor céljának teljesen megfelelne.”7 A továbbiakban ez olvasható: „(...) Az Elitkávéház előtt középen, hol kétfelől a járda először kezd közeledni egymáshoz, ott van a kút gömbölyű helye, hol most 22
