Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)

Zsámboki Árpád: „Neve kőbe vésetett!” – Emlékezés dr. Kuntár Lajos születésének 100. évfordulójára

seinek gazdagságában egyaránt megnyilvánultak. Kiemelte érdemeit a megyei irodalmi hagyományainak feltárásában és gyarapításában, különös hangsúly- lval szólt az „Életünk” című folyóirat szerkesztői munkásságának fontosságáról. Büszkeséggel említette a közös együttműködésük sikereit is, így pl. a „A véres Don” című könyvének újbóli megjelentetését és válogatott népmeséi gyűjteményének kiadását a Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásban. Patrióta szellemét példaként állította, amely Kuntár Lajos szellemi termésében öltött testet. „ Vh.s megye kulturális életének meghatározó egyéniségeként kell őt számon tartania az utókornak!" - zárta mondandóját.

„A kutató ember és szellemi hagyatéka” címmel Pethő Gyula nyugalmazott könyvtáros, tanár, évtizedeken át jó barátja összegezte mondanivalóját. Bevezetőjében megismerkedésük, majd kollégává válásuk fontosabb történéseit sorolta fel, utalt Kuntár Lajos olyan korai írásaira, amelyek az ő figyelmét is felkeltették. Részletezőbben taglalta írói és publicisztikai tevékenységét, amelyből kiemelte a szombathelyi nyomdatörténeti és sajtó történeti könyveit, népmeséi gyűjtőmunkájának ismert köteteit. Helytörténeti és honismereti munkásságával behatóbban foglalkozott, egyéni megjegyzéseivel árnyalta Kun tár Lajos látásmódját, kutatói magatartását, kiemelve kultúrtörténeti munkásságának jelentőségét. Fél évszázados barátságuk okán őszintén szólt az idős ember és környezete megváltozott viszonyairól, a késői rehabilitásának emberi és érzelmi dillemáiról. Mondanivalóját azzal összegezte, hogy a tudományos ismeretekkel felvértezett férfi maga volt a valódi honismeret, illetve annak művelője, apostola, a fiatalok ösztönzője és támogatója. Gyurácz Ferenc találó jellemzését azzal egészítette ki, hogy Kuntár Lajost magyar népi értelmiségiként és egyúttal polgárként is számon kell tartani, utalva a városok életével foglalkozó írásaira.

„Kuntár Lajos a könyvtáros” címmel Nagy Éva, a Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatója idézte fel könyvtárosi pályafutásának állomásait, s vette sorra azokat a kezdeményezéseket, amelyek a kibővülő, megerősödő megyei könyvtárügy szempontjából Kuntár Lajos érdemeiként tarthatók számon, kiemelve kiadványr- szerkesztői munkának sokféleségét és újszerűségét. Könyvtárosi pályahűségét példaként állította, aki számára mindig menedék és az emberi gyarapodás színhelye maradt a könyvtár. Örömét fejezte ki, hogy kollégái lehettek a nagy elődnek, dicsérte emberi nyitottságát, közvetlenségét és kollegiális mentalitását.

„A fineszes redaktor: Kuntár Lajos, a Vasi Honismereti Közlemények, majd a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények szerkesztője” címmel Mayrer László levéltáros, a VHHK mai szerkesztője idézte fel a közös munka mindennapjait, eredményeit. Humoros megjegyzéseivel hozta a hallgatóság emlékezetébe az elődjét, hisz a közeli ismeretség, a közös munka feljogosította arra, hogy' tréfás példákkal fűszerezve rajzoljon portréképet elődjéről. „Lajos bácsi szellemi termésével rangot vívott ki magának a helytörténetírásban és a honismereti munkában is, tudományos igényű feldolgozásai a helytörténetírásban magas mércét jelentenek.” - szögezte le. Széles témakörben kutatott, magas elvárásokkal, önmagával és kutatótársaival szemben is. Alaposság, a válasz7