Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Adattár - Kosztolánczy Tibor: A Pelikán parki szovjet hősi emlékmű építésének története
Az emlékmű építésének koordinálását a polgármesteri hivatal VI. Műszaki Ügyosztályának vezetője, dr. Tóth János műszaki tanácsnok19 és helyettese, Strobl János építészmérnök végezték. A tervezéssel Hochholzer Ödön építész- mérnököt20 bízták meg, áld azután a parképítés terveit is elkészítette. Az emlékmű - nyilván a szovjet elvárásoknak megfelelően - obeliszk formájú lett, egyszerű, könnyen felépíthető, egyenes vonalakkal és sima felületekkel, helyi anyagok fel- használásával. Az építkezés megindítása azonban elhúzódott, s csak akkor vált sürgőssé, amikor a Magyar Kommunista Párt bejelentette, hogy augusztus 26-án nagygyűlést tart Szombathelyen, s hogy e napon a szovjet emlékművet is fel akarják avatni. Mindez a városvezetést nehéz helyzetbe hozta, hiszen még sem az építési anyagot, sem a megvásárlásához szükséges pénzt nem teremtették elő. Az időt most már nem vesztegetve, megbízták a Kopfensteiner Testvérek építőipari vállalatát a munka azonnali megkezdésével. Kőteleky Dénes építőmester, a cég rutinos vezetője, a munkát csak úgy vállalta el, ha a 48 órán felüli túlórákat - megemelt órabérrel - a város megtéríti.21 1945. július 30-án 50.000 darab falitéglát rendeltek meg a Szombathelyi Gőztéglagyár Részvénytársaságnál,22 bejelentve, hogy a szállítást már másnap meg akarják kezdeni.28 Augusztus Tjén a polgármester megbízásából dr. Tóth János műszaki tanácsnok lefoglalta azt a vagon meszet, amely egy bizonyos Molnár N. nevére érkezett, azzal az indoklással, hogy „orosz emlékmű felállításához sürgősen szükség van mészre” .** A helyszínre szállítottak még 25 m3 fövenyt és 30 m3 homokot. A felmerülő költségek rendezésére a városnak egyetlen fillére sem volt, ezért kénytelenségből adót vetettek ki a tehetősebb polgárokra, és azt még augusztusban beszedték. A legnagyobb összegekkel (60.000-80.000 pengő) a bankokat, ipari üzemeket, a takarékpénztárakat terhelték meg, a kereskedőkre, iparosokra és szolgáltatókra általában 5000 pengőt róttak ki. Az adót a Vasmegyei Mezőgazdasági Takarékpénztár Részvénytársaságnál nyitott számlákra kellett befizetni. A befizetésekről szóló értesítők az iratok között fellelhetőek, az egyiket alább közlöm. Eszerint a 191 adózótól az orosz emlékműalap számlára 1.532.970 pengő gyűlt össze. Érdemes megvizsgálni, hogy a kivetett adó milyen terhet jelentett az érdekelteknek. Strobl János tanácsnok a város közérdekű viszonyairól tájékoztatta a Magyar Központi Statisztikai Hivatalt.25 A levélben foglaltak szerint 1945. jrilius 30- án a feketepiaci árak az alábbiak szerint alakultak: lkg zsír 800, 1 kg szalonna 600, 1 kg kenyér 10 pengőbe került, 1 kg cukorért 700, 1 liter tejért 10, 1 darab tojásért 15 pengőt, egy férfiingért 1500, egy pár bakancsért 2500 pengőt kellett fizetni. A szovjet emlékmű építkezésén a kőművesek óránként 31 pengő 20 fillért, a segédmunkások 20 pengő 80 fillért kerestek. Horváth József mérlegkészítő mester 1945. augusztus 17-én a naplójába a következőket jegyezte fel: „Hősi emlékművet az oroszoknak, felszabadítóinknak - címmel a polgárságra új adót vetnek ki, 5 000-től 50 ezerig. Osszedűlt utcáink mozdulatlanul mutogatják magukat. Sok ezer embernek nincs helye, hova a fejét lehajthatja, elvitték ruháinkat, állatjainkat, mindenünket, elhurcolták családtagjainkat, s most mindezért emeljünk legyőzőinknek hősi emlékművet. A magyar még ennyire sohasem süllyedt. [...] 76
