Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Adattár - Balló László: A műemléki táblák helyzete Szombathelyen – Melchior Hefele születésének közelgő 300. évfordulója elé
BALLÓ LÁSZLÓ A MŰEMLÉKI TÁBLÁK HELYZETE SZOMBATHELYEN- MELCHIOR HEFELE SZÜLETÉSÉNEK KÖZELGŐ 300. ÉVFORDULÓJA ELÉ Ahhoz, hogy tudatosítsuk és értékeljük: Szombathely mekkora utat tett meg fejlődésében a 18. század utolsó negyedében, és hogy e fejlődés mennyire meghatározza ma is a város polgári-kultúrvárosi megjelenését, idézzük fel a településnek e fellendülést közvetlenül megelőző állapotait! Szombathely a 18. század közepén alig több mint 1600 lelket számláló jelentéktelen kis mezőváros volt. Keleti határában ferences kolostor és plébániatemplom magasodott, a jobbágyság és kisebb számban a polgárság lakta belterülettől elkülönülten, attól nyugatra pedig a győri püspökség elhanyagolt birtoka helyezkedett el a városka omladozó középkori várával egy dombszerű magaslaton. (Ennek lankáira a mai Kiskar utca enyhe lejtése emlékeztet napjainkban is, de a Karicsa ugyanígy lankája volt a várdombnak nyugati irányban lejtve). Az egész település mindössze néhány utcából állt, amelyek az „Öreg város Piacza”, a mai Fő tér köré csoportosultak. Ez alig pár 100 méternyi kiteijedést jelentett minden irányban. (Nagyobbik hossza a Gyöngyös utcai kaputól a Nagykaricsai kapuig - kelet-nyugati tájolással - 470 öl, azaz mindössze 900 méter volt.) A lakosságot a 18. század elején pestis tizedelte, lakóterét tűzvészek szűkítették le időnként. Nagyon rossz állapotú várfalait, amelyek az egész lakott területet körbefogták, a 18. század utolsó harmadára teljesen elbontották.1 Az 1770-es években Mária Terézia császárné az egyház szervezeti megerősítésére több új püspökséget hozott létre Magyarország területén, ezek egyike a szombathelyi egyházmegye, amelyet 1777 februáijában alapított. Élére felsőszopori Szilv János, győri segédpüspök került, aki abban az esztendőben Szent István napján vonult be ünnepélyesen városunkba helyét elfoglalni. Szilv püspöknek a romos várba kellett beköltöznie, ez az új egyházmegye első számú ingatlana. A kerekvár alig lakható első emeleti szobáiban rendezkedett be - az ehhez tapadó lakótorony hasznos alapterülete 8,5x8,5 méter mindössze -, míg a 18. század első felében épült második emelet, elhanyagoltsága és az örökös beázások miatt eddigre már használhatatlanná vált. A püspök lakhatásának körülményei kezdetben olyan mostohák, hogy ingóságainak legjavát évekkel később, új palotájának elkészültekor tudta csak áttelepíteni Győrből. Szilv hatalmas munkába kezdett, munkabírása korlátlannak, elképzelései határozottnak bizonyultak és szándékaiban halála napjáig nem lehetett megingatni. Nagy intelligenciájú férfiú volt, aki egyházszervezői munkásságán belül minden terület arányos fejlesztésére odafigyelt: a lelki, szellemi és művészeti képzés terén 53
