Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Adattár - Zágorhidi Czigány Balázs: Szombathelyi ispotályok az újkorban. 1. rész – A városi ispotály vagy polgári gyámolda
gár, akinek neve (borbély, azaz sebész) arra utal, hogy maga is kapcsolatban állhatott a városi betegápolással, olyan módon hagyja szőlejét a szegényekre „hogy ha Ispital lenne, azon Ispitalban leuöke légién, kapaitassak es illyenek az hasznabul”,12 ha pedig nem bírnának vele adják el, az árat tegyék kamatra és a kamatait fordítsák magukra; és „eök is mégh percipiallyak legatumomat, tartozzanak lolkomert Istent imádni.”13 Ez a rendelkezés még csak feltételesen szól az ispotályról, hamarosan azonban lesz új intézménye a városnak. A városi ispotály újyáalapításának évét nem ismerjük, csak annyi bizonyos, hogy alapját az a háromnegyed telek és a rajta álló kőház képezte, amelyet a város egyik jeles polgára, Hazatius Ferenc 1682-ben vásárolt meg. Ennek a háznak a pontos helyét az adásvételből ismejjük: „... itt Szombathelen ...Gyöngyös uczaban vagyon, kinek nap keletiül a város malma és egy fertal pusztaya, nap nyugatrul pedig Szücz Tamásné és Szabó György hazay vannak mellette szomszédul”.u A ház tehát a Gyöngyös folyó hídjától a város kapujához vezető Gyöngyös utca északi oldalának első lakott telke volt, a híd és az épület között csak a város malma és egy negyed üres telke terült el. Bár a telek és az épület tipikusan ispotálynak való hely, nem állítható, hogy a középkori ispotály itt állt volna, sokkal inkább valószínű, hogy az épület korábban molnárházként funkcionált.18 A későbbiekben azonban már - egészen a 19. század végéig - kétségtelenül itt működött a városi szegényház, későbbi nevén a Polgári Gyámolda.16 Az alapítás körülményeit nem ismerjük, az ispotályhoz kapcsolódó iratok csak a 18. század második felétől maradtak fenn a város levéltárában.17 Egy 19. századi beszámolóból azonban biztosan tudjuk, hogy az intézmény alapítását Hazatius Ferenchez és az említett ingatlanhoz kötötték. Gegő Elek (1805- 1844) a tudós ferences szerzetes, aki 1837 és 1844 között tevékenykedett Szombathelyen,18 a Társalkodó című lap 1840. évfolyamában írt egy rövid, de adatokban gazdag beszámolót a szombathelyi ispotályról.19 Gegő még láthatta az ispotály irattárának legrégebbi dokumentumait, sőt némelyikből idézett is. Egy 1694. évi jegyzőkönyvre hivatkozva közölte az alábbiakat: „Elsüben méltó emlikezetre honnind ’s kinek a’ fiindatiojabul vett ligyen eredetet ezen szombathelj szeginyek Ispitál házok. Volt első Benefactora és Fundatora Istenben üdvözült nemzetes és vitezleő Házátius Ferencz úr, kinek az ur Isten agyon boldogh feltámadást és örök illetet. Amen.”20 Emítést tesz az 1682. évi adásvételi szerződésről is, és egyértelműen utal rá, hogy ez az ingatlan képezte az intézmény alapját. Mivel azonban az adásvételnél megemlíti a házhelyhez tartozó szántóföldeket („egy háztelket 17 hold szántófölddel együtt”),21 az adománynál viszont kiemeli, hogy ezekről nem esik szó („nem említik, vajon a' szántóföldeket is?”),22 valószínű, hogy mind az adásvételi szerződést, mind pedig az adománylevelet látta. Az adomány dátumát azonban nem említi, így aztán Gegő nyomán 1682. évi dátum teijedt el a szakirodalomban mint az alapítás éve.23 Természetesen az is elképzelhető, hogy az ingatlanvásárlás után Hazatius rögtön átadta a házat és a telket az ispotály számára, de ez közel sem egyértelmű. Annyi bizonyos azonban, hogy az 1680-as évek második felében már működött az intézmény, akkortól találkozunk az ispotály javára tett kisebb44
