Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Wirth Zsuzsanna: A Holokauszt szombathelyi evangélikus áldozatai
Gimnázium 12 éves tanulója; Zoltán Miklós, Zoltán Miklósné, 5 éves Zoltán Péter; Márkus Jenő, a félig „álja” Márkus Jenőné; özv. Friedmann Ferencné; Köves Béla. Weisz Pál családját Celldömölkről hurcolták el.4a A harmadik periódusban áttértek közül mások már nem szombathelyi lakosok, máshol érhette utol őket végzetük. A korábbi konvertitákról sem találtam eligazító információt. A szomorú sorsok között egyedi eset özv. Wurmfeld Sándorné Barti Lídia története. Legkisebb fia, Wurmfeld Ferenc fényképész feleségével együtt felkerült a halálvonatra. О ettől megmenekült, mivel „árja" származású „...eredetileg evangélikus vallású volt”. Aligha vehetett részt az izraelita hitéletben, nem ismerték, a nevét is hibásan jegyezték fel az összeíráskor. (Bartis Lívia). Dr. Horovitz József főrabbi 1944. május 12-én elbocsátotta, de Kapi Béla püspök csak 6 hónapos oktatás után engedélyezte visszatérését az evangélikus egyházba. Végül 1944. december 17-én felvétetett a szombathelyi gyülekezetbe.43 1944. április 5-étől - ez a nagyhét szerdájára esett - kötelezővé vált a sárga csillag viselése. Majd egyre szigorúbban korlátozták a zsidók közlekedését a városban. Kutas Kálmán lelkész úgy oldotta fel az érintetteket, de az ismerőseiket is bántó, zavaros, feszült helyzetet, hogy nagypénteken, április 7-én házi istentiszteletet tartott a „betértek” számára. Április 10-én, húsvéthétfőn a konfirmációi ünnepélyen már nem vett részt Weisz Gyuri kortársai között. Május 6-án alispáni rendelet jelent meg a zsidók lakóhelyének kijelöléséről, 8-án polgármesteri véghatározat a szombathelyi gettó felállításáról. Kutas Kálmán lelkész május 8-án kétszer járt a polgármesternél és az alispánnál is érdekükben. Május 9-i bejegyzés a Lelkészi szolgálati naplóban: „Közbenjárás ev. zsidók együvé tartása ügyében.” A közbenjárás a polgármesteri rendelkezés következő pontjával függ össze: „Az 1610/1944. M. E. sz. r. hatálya alá tartozó keresztény személyeket választásuk szerint együtt, összefüggő épületekben kell elhelyezni, erre a célra elsősorban a Jelenleg még zárt területen lévő magyar és német katonai és biztonsági alakulatok által használt épületeket, valamint a róm. kát. óvodát, esetleg a MANSZ [Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége] székházát kell fenntartani. Az elhelyezést az említett rendelet hatálya alá tartozó keresztény csoportok vezetőivel egyetértésben kell végrehajtani és lehetőséget kell adni, hogy az általuk használt helyen istentiszteletre szolgáló helyiségük is legyen. Elhelyezésükre egyébként ugyanazok a szabályok irányadók, mint a nem keresztény zsidókra.”'14 (Egy család, egy szoba!) A Rákosi Jenő, Malom, Király utcában lakó családok és személyek május 10-én költöztek be a gettóba. A velük továbbra is fenntartott kapcsolatra szintén a Lelkészi szolgálati naplóból és a presbitérium lelkészi tájékoztatásából találunk bizonyítékot. „1944. jún. 3. Péntek. Izr. evang. híveket látogattam meg (Márkus, Zoltán, Weisz). Kutas K. ”4S Valószínűleg özv. Friedmann Ferencné idős izraelita édesanyjával, Köves Béla talán testvérével, özv. dr. Klein Izidomé Steiner Erzsébettel lakott együtt a gettóban, nem az elkülönített konvertitákkal. „Lelkész beszámol a szórványgondozásról és az áttért zsidók gondozásáról. Jelenti, hogy Nagypénteken egy utóbbi háznál tartott istentiszteletet és urvacsoraosztást, de beszüntette. Jelenleg [június 10.] a gettóban hatósági engedéllyel külön helyiségben egyik 37
