Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2014/1 (Szombathely, 2014)
Adattár - Balogh Lajos: Piers Vilmos (1838-1920) kőszegi katona és botanikus emlékére
BALOGH LAJOS PIERS VILMOS (1838-1920) KŐSZEGI KATONA ÉS BOTANIKUS EMLÉKÉRE Régóta úgy áll, hogy Vas megyében Kőszeg és vidékének növényvilágát ismerjük legjobban. Ez elsősorban a XIX. és XX. század fordulóján itt munkálkodó, három nagyszerű személyiségnek köszönhető. Freh Alfonz (1832-1918) Benedek-rendi természetrajztanár, dr. Waisbecker Antal (1935-1916) vármegyei tisztifőorvos, és Piers Vilmos hivatásos katona, később természetrajztanár alkották a híres „kőszegi botanikus triászt”. Jelen megemlékezésünkkel a triász harmadik tagja előtt tisztelgünk. 1 2013-ban volt 175 éve, hogy Piers Vilmos 1838. február 3-án megszületett a kelet-galíciai Tamopol városában (ma: Tvernopol, Ukrajna). Családja régi ír főnemesi eredetű. Ősei a katolikusüldözések idején veszítették el birtokaikat és vándoroltak ki. Ausztriában telepedtek le, ahol Piers Vilmos nagyapja és apja is katonai szolgálatba léptek. 1855-ben aztán az alig 17 éves ifjút, is besorozták apja ezredébe; 1859-ben már hadnagy. A porosz hadjárat után így került 1866- ban főhadnagyként a kőszegi katonai felső-nevelőintézethez, amely 1874-ben alreáliskola lett. Kisebb megszakításokkal 1879-ig működött itt fizika- és természetrajztanárként. Nemcsak mint botanikust vonzotta a vidék szépsége, de itt találta meg élete pájját Fügh Emíliában, Kőszeg akkori polgármestere, Fügh Károly húgában, akit 1874-ben nőül is vett. A Chemel utcában laktak, a Fügh- házban. 1879-ben csapatszolgálatra hívták be ezredéhez, majd a törzstiszti tanfolyam elvégzését követően, 1883-ban őrnaggyá léptették elő. Velence tengeri ostromakor fülére megsérült, majd a königgrátzi vereség után, súlyosbodó na- gyothallása miatt 1886-ban nyugalomba vonult, és végleg Kőszegen telepedett le. Ettől fogva minden idejét kedvelt növénytani búvárkodásának szentelhette. A reáliskola körül nagy parkot létesített, egzotikus növényzete az ő kiváló szaktudását dicséri, keze munkája nyomán nőttek faóriásokká a pompás gesztenyesorok. Még késő öregkorában is állandóan itt lehetett látni „a park atyját”, gondozva a kertet, tanácsokat adva a kertészeknek. 1920. július 3-án bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul gyűjtötte, szárítot- ta/préselte Kőszeg és környéke természetes flóráját: moszatjait, gombáit, zuzmóit, gombáit, harasztjait, nyitva- és zárvatermő virágos növényeit, de a saját kertjében, az iskolai parkban és másutt termesztett dísz- és haszonnövényeket is. Ezeket, valamint nagy mennyiségű másföldi (egzotikus) anyagot is tartalmazó, közel hat és félezerféle növényből és gombából álló, több mint tizenhétezer tételes herbáriumi gyűjteményét 1920-ban a pannonhalmi Benedek-rend 54
