Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2014/1 (Szombathely, 2014)
Adattár - Baráth Zsolt: A Rába mint védelmi vonal a 17. században. - Védelmi munkálatok és létesítmények a folyó Vas megyei szakaszán
a Rába védvonala is elvesztette korábbi funkcióját. Ugyan Kanizsa várát csak 1690-ben vívták vissza a keresztény seregek, de ennek ellenére a korábbi szinte mindennapos portyák már nem ismétlődtek olyan rendszerességgel, mint a század első harmadában. 1690. április 13-án Kanizsa török helyőrsége megadta magát. A korábbi határzóna messzire került a Rába vonalától, ennek okán, a 18. század legelején a bécsi kormányzat számos olyan magyar várat felrobbantatott, amelyek az új török határtól távol estek.142 A Rába vonal átalakult szerepét jól érzékelteti a korábbi védelmi központnak, Körmendnek az állapota is. Miután kiadták a parancsot a vár lerombolására, Batthyány (II.) Adám ekképpen tiltakozott a döntés ellen a bécsi Haditanácsnál: „Körmendi rezidenciám, írta a gróf, nem tekinthető erődítménynek, nincsenek várfalai. Igaz, Körmend korábban valóban végvárnak számított, de nem a kastély, hanem a város, amelyet palánk övez. Ez a palánk azonban - érvelt Batthyány - mostanra olyannyira elkorhadt, hogy akár lovasok, akár gyalogosok könnyedén áthághatnak rajta.”148 A fából készült górék az idők során elenyésztek, de a gasztonyi és tisztamarki Góré-dűlők a Kenedics József által készített 1788. évi térképen jól beazonosíthatók.144 A górék azonban nem tűntek el a köztudatból, csak megváltozott funkcióval léteztek tovább. Egy 1818-ból származó, Nemesnépi Zakál György által közölt leírásból a góré már a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó építményként jelenik meg: „Négy földbe le ásott vastag ágasokra rakott gerendák, mellyek alatt szekér, eke s más egyéb nagyobb házi eszközök állanak, és amellyek fölé hajdina vagy zab asztag rakattatik, Góri-nak neveztetik.”145 A szó mai értelemben vett jelentése, vagyis csöveskukorica tárolására alkalmas fából épült létesítmény csak 1757 utántól adatolható.140 A Rába vonal esetében tehát elmondható, hogy a kelők elrekesztése, csak elemei voltak a védelem egészének. Szükség volt hiánypótló szereppel az eltorlaszolt gázlók, illetve épített védelemmel nem rendelkező pontok szemmel tartása érdekében katonaság fogadására, valamint szervezésére is. A katonák részére fából készített őrházakat, strázsahelyeket építettek - adott esetben ezeket jelentősen meg is erődítettek -, amelyek a védelem szempontból előnyös elhelyezkedésük, és lőfegyverekkel történő felszerelésük révén alkalmasak voltak a védett tereptárgyak őrzésére, valamint a jelentősebb létszámú ellenséges csapatok esetén a nagyobb helyőrségek értesítésére. JEGYZETEK 1 Varga J. János: Szervitorok katonai szolgálata a XVI-XVII. századi nagybirtokon. Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1981. (továbbiakban: Varga J., 1981.) 203 p. (Új sorozat; 94.) a Bogárdl János: Csákány története a XVII. században. Szakdolgozat, Pécsi Tudományegyetem BTK. Pécs, 1994. (továbbiakban: Bogárdi, 1994.) 72 p. 3 Benczik Gyula: Fentő és góré: hódoltság kori védelmi munkálatok emlékei a Felső-Rábavidék dűlőneveiben. = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények (továbbiakban: VHHK), 1995. 1. sz. (továbbiakban: Benczik, 1995.) 42-48. p. 4 Zimányi Vera: A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a 16-17. században. Bp., 1968. 355 p., 1 t.; Tóth István György: Jobbágyok, hajdúk, deákok. A körmendi uradalom társadalma a 17. században. Bp., 1992. (továbbiakban: Tóth István György, 1992.) 189 p. (Értekezések a történeti tudományok köréből, új sorozat; 115.) 47
