Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)

ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 2. rész

Az 1987-es esztendő több programot kínált az előző évieknél. Az elsőre már január 21-én sor került. A bécsi énekesnő Schläger (Tóni) Wagner Tannhäuser és Massenet Cid című operáiból énekelt. Az „izmos tehetségű”, nagy „drámai diva” könnyűszerrel győzte le az operák hangbeli nehézségeit. A beszámoló szerint a műsor további részében dalokat énekelt, amely finom ízlésről adott tanúbizonyságot: alapos kidolgozás, finom pianók, forték, kedves előadásmód és kedvesség jellemezte műsorát. „Egyik dalában víg, harsog orgánuma, mint a vihar s a másikban gyerekes pajzánsággal változtatja meg hangulatunkat és érezteti minden skálájában egyéniségének tiszta és emellett őszinte megnyilatkozásait. ”108

Az énekesnő elsősorban nem technikájával, hanem „a maga egyszerűségében is tiszta csillogó hangjával hódította meg a közönséget”103 melynek széksoraiban „egész Vas megye jelen volt”.10* A környékbeli főurak is „csak az utólag elhelyezett póthelyeken”105 hallgathatták végig a koncertet.

A művésznőt kísérő Schirmannról megállapítja a kritikus, hogy „kitűnő zongorakísérő, III. rangú zongorista és igen gyenge komponista.”100 Azért marasztalja el, mert „a cigánymuzsikából egy-két melódiát elles, kitekeri a nyakát s kész a Magyar Rapsodia.”107

Április 25-én újra a város vendége Grünfeld Alfréd. A várható műsort, amely zömében klasszikus szerzők - Beethoven, Schumann, Brahms, Saint- Saens, Chopin, Schütz és saját darabjaiból állt - április 1-jén tette közzé a Vasvármegye. A zongorát, amelyen játszik ekkor is a Bösendorfer cég szállította Bécsből a hangverseny színhelyére.108

A koncertről szóló beszámoló életrajzi adalékként közli, hogy Grünfeld táncmestemek készült, de zongoraművész lett. Emberként is kellemesebb bármelyik művésztársánál. Játéka nélkülözi az extravaganciát, „nyugodtan kezeli hangszerét, ez a hatalmas Bösendorfer-zongora teljesen alá van vetve akaratának. Egy csapással meghódítja hallgatóit, játékának ereje lebilincselve tartja kedély világunkat, érzésünket”.100

Egyénisége, ízlése és felfogása minden ízében művészies és eredeti és ezek helyezik őt, néhány művésztársával - Sauer Emillel, D’Albertettel együtt - „a manapság gombamódra termő többi művész fölé.”110

Grünfeld „a legképtelenebb technikai nehézségeket és tempókat plasztikus tökéletességgel viszi keresztül, énjének egész varázsát önti bele darabjaiba: olyan pianokat reprodukálni, olyan hatalmas fortékat kicsalni abból az élettelen fadarabból - mint ő - kevesen tudnak. A szalon-zene in terpretálásában lett naggyá és e műfajt ma is előszeretettel kultiválja.”111

A kritikus fenomenálisnak találta Schubert, Brahms, Saint-Saens kompozíciók tolmácsolását, amelyek olyanok, mint egy „zenekar erejével harsogó előadás. ”lia Újdonság Schütz Un peu baroque caprice, „amelynek nincs muzikális becse,”119 de Grünfeld kezeiben elsőrangú alkotás. Saját szerzeményei pedig „rendkívül kedves, poetikus zenekép, telve melódiával, mely bizonyára gyors népszerűségre tesz szert.”m

Rapsodie Hongoroise volt a ráadás, ez „a célt soha nem tévesztő darab, amely főleg a laikusok kedélyére van frissítő hatással.”115

62