Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Soós István: Egy adománylevél margójára. – A Szentgotthárdi Apátság betagolása 1734-ben az alsó-ausztriai Heiligenkreuzi Ciszterci Apátságába
SOÓS ISTVÁN EGY ADOMÁNYLEVÉL MARGÓJÁRA- A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG BETAGOLÁSA 1734-BEN AZ ALSÓ-AUSZTRIAI HEILIGENKREUZI CISZTERCI APÁTSÁGÁBA Közel 270 évvel ezelőtt, 1734. július 29-én Bécsben ünnepélyes keretek között beiktatták a Szentgotthárdi Apátság tulajdonába az alsó-ausztriai Heiligen- kreuzban lévő ciszterci apátság akkori apátját, Robert Leebet. A beiktatási aktust egy, az említett napon kiadott császári-királyi adománylevélben erősítették meg, amellyel a III. Béla király által 1183-ban alapított Szentgotthárdi Apátság közel 3 évszázad után ismét a ciszterci rend tulajdona lett.1 Az apátságot a 16. század közepétől különböző magyarországi és idegen világi és egyházi személyek birtokolták részint zálogjogon, részint királyi adományként. Az apátság a hozzá tartozó birtokokkal, köztük Szentgotthárd mezővárossal együtt előbb hosszú időn keresztül a Széchy család és örökösei kezén zálogbirtokban volt. Széchy Margit 1566-ban katonasággal űzette el az utolsó ciszterci apátot Szentgotthárdról és saját tulajdonába vette a mezőváros területén lévő várat.2 A ciszterciek érdekeit képviselő és védelmező stájer- országi Rein apátja többször is megkísérelte visszaperelni az apátságot a rend számára, mindannyiszor sikertelenül.3 Időközben az apátság a Széchy Margit első házasságából született legidősebb lányának, Poppel Lászlóné Salm Magdolna grófnőnek a tulajdonába került,4 akinek fi- és leányági leszármazottai - Ádám, László és Éva, azaz Batthyány Ferencné grófnő - jelentős költségekkel újjáépítették a mezőváros várkastélyát, új épületekkel és védelmi rendszerrel látva el azt, és gondot fordítottak egy katolikus pap és tanító alkalmazására, illetve eltartására is. Széchy Margit halála után reini apát, Matthias Gülcher 1614-ben ismételten kísérletet tett arra, hogy szentgotthárdi apátságot a ciszterci rend számára visszaszerezze, de törekvései eredménytelenek maradtak. Az apát és a zálogbirtokosok között 8 éven át folyt per az esztergomi érsek, Pázmány Péter döntése értelmében ugyanis azzal zárták le, hogy az apátság és birtokai továbbra is a zálogbirtokosok tulajdonát képezze, mivel tőlük a Magyar Királyi Kamara azokat visszaváltani nem tudta. Az érsek azonban kikötötte, hogy amennyiben egy egyházi személy a zálogbirtokosoknak 20.000 forintot letétbe helyezne, úgy az apátságot és javait magához válthatja. Ez azonban nem történt meg, és ehelyett maguk a zálogbirtokosok tettek ígéretet, hogy Poppel Éva unokája, Csáky Zsigmond gróf a papi pályát választja.5 A ciszterciek azonban nem nyugodtak bele az apátság és javai feletti ősi birtokjogaik elvesztésébe, és 1628-ban a heiligenkreuzi apát, Clemens Schäf- fer Esterházy Miklós nádor előtt olyan egyezséget kötött Batthyányné Poppel Éva grófnővel, amely szerint a rend hozzájárult ahhoz, hogy negyed századra 18
