Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/1 (Szombathely, 2013)

Kelemen Dávid: Birhány István kövesdi plébános 1687. évi végrendelete és szombathelyi kötődése

Ezek alapján feltételezhető, hogy Birhánv István Kálmánchey Sámuel utódaként 1651-től folyamatosan Német-Kövesd plébánosa volt, leszámítva a Csepregen töltött másfél évet. Egv 1677-ből származó dokumentumból tudjuk, hogy az egyik jobbágya, Borza Jakab pusztatelkén „magának épéttetett Birhanj Uram egy udvarházait illendő épülettell, de mégh nem laknak benne, pusztán áll.”*0 1687. november 27-én kövesdi plébánosként végrendelkezett.21 Halálának időpontja nem ismert, mindenesetre egy 1688. március 19-én keltezett okirat - a végrendelet végrehajtása - már néhainak és elhunytnak mondja, s utódját, Szőke Domonkost is megnevezi a kövesdi plébánia képviseletében.22 Valószínű, hogy röviddel ezt megelőzően, ugyanebben az évben hunyt el, bár különös módon az 1693. évi bordézsmajegyzékben még szerepel Birhánv neve, kétszer is, mivel az Új- és Agg-hegyben is bírt szőlővel.23 Itt azonban legnagyobb valószínűséggel csupán az azonosítás miatt írták oda az egykori tulajdonos nevét. Ezeket a szőlőket az 1699. és 1703. évi összeírások szerint - végrendeletének megfelelően - már rokona, Bánffy Mátyás birtokolta.24 Kövesd plébánosáról az egyházlátogatási jegyzőkönyvek szolgáltatnak újabb adatokat: jó és serény gazdálkodó, az éneklésben jártas, és kegyes. Korán felül értelmes, és bár kis termetű ember, mégis természetére nézve erős. Csak magyarul és latinul tudott. 1663-ban megjegyezték, hogy önfejű ember, és sokat gondol magáról.25

Birhánv nevét a róla elnevezett alapítvány tette széles körben ismertté. 1687. november 27-én kelt végrendeletében 3500 forintot26 hagyott Szombathely mezővárosra, hogy ennek kamataiból évente négy szegény sorsú szombathelyi fiú taníttatásáról gondoskodjék valamelyik környékbeli gimnáziumban.27 Az alapítványi: kezdetben a város jegyzője kezelte, mígnem 1711-ben külön gondviselőt (administrator) választottak erre a célra.28 1752-ben úgy rendelkeztek, hogy az adminisztrátorságot valamelyik taníttatott diák apja viselje 2 esztendeig, fizetség nélkül. 1774-től ismét városi tisztviselőt alkalmaztak. A pénztár fő bevétele a 6%- os kamatra adott kölcsönök visszatérítéséből származott.29 Az alapítványi tőke 100 év elteltével még mindig tekintélyes összeget jelentett, és 1768-ban merült fel az a gondolat, hogy felhasználásával - más tőke bevonása mellett - Szombathelyen kisgimnázium nyíljon, a kamatok ugyanis fedezték két tanár évi fizetését. Az 1770. évi városi közgyűlés a javaslatot elfogadta, és egyben arról is határozott, hogy a ferences tartományfőnököt kérjék fel a város által fizetett tanerők biztosítására a helyi ferences rendház tagjai közül. Ezután egy beadvánnyal küldöttséget menesztettek a város földesurához, Zichy Ferenc gróf győri püspökhöz (1743-1783) az egyházi eredetű Birhány-alapítvány módosított felhasználásának megerősítésére; másrészt anyagi támogatását kérték a gimnázium létrehozásához és a szükséges királyi engedély megszerzéséhez. Miután Zichy püspök jóváhagyja a tervet, a következő évben megnyílt a kisgimnázium két-két összevont osztálya, a gimnáziumi szintű oktatás azonban csak 1772 őszén indult meg. A város vállalta, hogy' a tanárok fizetéséhez évi 180 forinttal járul hozzá, a földesúr pedig megígérte, hogy az iskolaépület felépíttetése mellett a poétikai és retorikai osztályok tanárainak fizetéséről is gondoskodik. Szombathely város kegyurának közbenjárására Mária Terézia 1772. július 1-jén aláírta a gimnázium - a későbbi

6