Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/1 (Szombathely, 2013)
Balaton Gábor Imre: 160 éve született Éhen Gyula (1853–1932) – A szombathelyi Éhen-szobor története
rosháza lépcsőházát javasolta erre a célra. Egyesek az emlékmű elkészíttetése ellen foglaltak állást a pénzhiányra hivatkozva, mivel az ő igényüknek csak és kizárólag egy egészalakos szobor felelt volna meg, amit a jelen pénzügyi keretek nem tettek lehetővé. Végül az Éhen Gyula tér déli részén a vasúti bérház és a postaépület között lévő kis park közepe lett kijelölve szoborállításra.19 A gyűjtés eredménye 1018 pengő 66 fillér lett, amihez hozzáadódott még a Szombathelyi Ügyvédi Kamara 200 pengője, valamint a vármegye által megszavazott 300 pengő.011A lakosságtól befolyt összeg tehát kb. 500 pengőt tett ki, ami valóban alacsony összegű felajánlásokból tevődött össze, öt, tíz, húsz pengősökből, valamint fillérekből.21 A közgyűlés az 1933. évi költségvetés terhére 1600 pengővel járult hozzá az ügyhöz. A rendelkezésre álló összeg tehát 2818 pengő 66 fillér volt, amely egy egészalakos szobor elkészítéséhez nem is lett volna elegendő. A kegyelet azonban úgy kívánta, hogy Éhen Gyula emlékének megörökítése ne szenvedjen halasztást, ezért a képviselők a mellszobor mellett döntöttek. Az összegyűlt pénz így egy llA életnagyságú mellszobor elkészítésére volt elegendő, amit az építő bizottság túl kicsinek talált. 1,5 életnagyságú mellszobor felállítását határozták el, aminek költségeihez a város, megtoldva 1600 pengős hozzájárulását, még 300 pengőt különített el,22 amely összeg így 3000 pengőre emelkedett.211 A terv az volt, hogy a szobrot fehér márványból Rajki István fogja elkészíteni és valószínűleg 1 éven belül fel is állítják.2* A kivitelezéssel megbízott szobrászművész javaslatára a város választása végül a bronz helyett a fehér márványra esett, habár 1/3 résszel drágább volt, mégis nemes anyagánál fogva fény-árnyék hatásban a bronzot messze fölülmúlta.28 A város tehát a szerény anyagi keretek miatt csak mellszobrot állíthatott, amelyre a kámoni (ma: Szombathely) születésű szobrászművész Rajki István kapott megbízást, aki másfélszeres életnagyságban el is készítette a szobor agyagmintáját.20 A nagynevű polgármester lánya is megtekintette a készülő művet, aki a műterembe lépve - Ez az édesapám! - felkiáltással elismerően nyilatkozott az alkotásról.27 Dr. Ujváry Ede az agyagminta megtekintése után kiadta a megvalósításra a végleges megbízást. Az elkészítendő emlékmű jótállási határidejét az ideiglenes átvételtől számított egy évben állapította meg. Jótállási biztosítékul pedig a vállalt összeg, tehát a 3000 pengő 5%-át tartotta vissza, amelyet azonban jogosult volt Rajki István óvadékképes értékpapírra vagy bankgarancialevélre kicserélni. Az emlékmű átadásának legkésőbb június 20-ig kellett megtörténnie.28 „Az állomás előtti Ehen-téren minden Szombathelyre érkező ember első pillantása a karakterisztikus márványfejre fog esni és amint a város belsejébe ér, megérti, hogy az a sok szép, amit lépten-nyomon lát, sok részben az ábrázolt személy alkotása. ”29 Tóth István gyakran fogadta budai műtermében a parlamenti képviselő Éhen Gyulát, akit alaposan megfigyelve mintázta meg portréját, ami a szombathelyi városházán lelt otthonra, és amelyet valószínűleg maga Rajki is felhasznált munkájához.30 A szobor költségeire összesen 3118 pengő 66 fillér folyt be, amelyből a kiadás 3000 pengő volt. A jó gazdálkodásnak és a kisebb igényeknek köszönhetően így némi pénzösszeg is maradt, 118 pengő 66 fillér.31 20
