Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)
ADATTÁR - Rudolf Kropf: „Szolgasorban” – Cselédek a szalónaki uradalomban a 18. század közepétől a 19. század közepéig
Feltűnően hosszú ideig álltak a juhászok Batthyány család szolgálatában. Omischl János már 1814-ben juhászként szolgált Szalónakon, és azután 1818-tól 1842-ig, vagyis 24 éven át Domóban volt juhász. A többi juhász is sok éven keresztül szolgálta a Batthyányakat: Babits György Barátmajorban 21, Rácz József Komjátiban pedig 19 éven keresztül. Hosszú szolgálati időt mondhattak magukénak a domói birtokon szolgáló tehenészek is, akik közül Wagner Boldizsár legalább 9 éven keresztül dolgozott. Több majorsági kocsis is sok évig teljesített uradalmi szolgálatot. Vukits János az 1800 és 1834 közötti időszakban szerepelt majorsági kocsisként a domói járandósági jegyzékeken, és a fennmaradt járandósági listák szerint eltöltött 34 év szolgálati idejével a szalónaki uradalom leghosszabb ideig alkalmazásban álló cselédje volt. Waldhausen Mihály ugyanezt a foglalkozást folytatta, mégpedig 12 éven át. A legnagyobb fluktuáció a gulyáslegényeknél mutatható ki, akik többsége csak néhány esztendeig maradt „szolgálatban”, bár néhányan hosszabb ideig dolgoztak: Domóban Vukits József 14, Paul József 11 és Ruck István 9 éven át. A gazdasszonyokról, cselédlányokról és pásztorokról nincsenek részletes, illetőleg hiányoznak a névszerinti adatok. A járandósági jegyzékeken megtalálhatók azok a személyek is, akik az uradalomtól „nyugdíjat” kaptak. Mivel egyetlen cselédszabályzat sem áll rendelkezésünkre, bizonyítékok hiányában megválaszolatlanul marad az a kérdés, hogy ez életkori okokból vagy munkaképtelenség miatt történt. A domói gulyás legény Vukits József 1814 és 1828 között részült nyugdíjban. Mialatt 1819-ben egy gulyáslegény évente 50 forintot, 4 pozsonyi mérő búzát, 18 pozsonyi mérő rozst és 1 pozsonyi mérő hajdinát kapott járandóságként, Vukits József „nyugdíja” 20 forintot, 3 pozsonyi mérő búzát, 16 pozsonyi mérő rozst és 1 3/4 pozsonyi mérő hajdinát tett ki.50 Szórványosan akadnak még további személyek is, közöttük nők is, akiket ajegyzékek „nyugdíjban részesülők”-nek neveznek. A járandósági jegyzékek névanyaga lehetővé teszi a cselédek származására való következtetéseket is. Az 1794 és 1842 között név szerint említett cselédek hozzávetőlegesen egyharmadának horvát családneve volt. Közöttük sok vezetéknév, mint például a Lakits, a Tallian, a Rupanovits, a Glavanovits, a Babits, a Karlovits, a Ruck stb. a szalónaki uradalom vlach többségű falvaira (Oszalónak, Barátmajor, Polánvfalva, stb.) utal. Az 1665-ben és 1667-ben a Batthyányaktól kapott privilégiumok alapján a vlachok különleges jogokat élveztek. Mentesültek a robot teljesítésétől, ám ennek ellentételezéseként bizonyos szolgálatokkal tartoztak az uradalomnak: így évente kétszer ők nyírták az uradalom birkáit, továbbá közülük évente házanként egy személy 1 napig köteles volt az uradalmi széna- és saxjiíkaszálásában részt venni.S1 Ennek következtében érthető, hogy sok juhász és birkapásztor volt vlach származású. A SZALÓNAKI „GYERMEKVÁSÁR” A 19. században Szalónakon évente Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án „gyermekvásárt” tartottak. Ekkor a szülők azokat a gyermekeiket, akiket „szolgálatba” akartak adni, elvitték Szalónakra, hogy Magyaror38
