Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)
KÖNYVESPOLC - Gyáni Gábor: Melega Miklós: A modern város születése. – Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában
meg kellene kímélni ezt az osztályt - főként a kisiparosságot - a túlságos adóztatástól. Holott nem vagy alig kerülhető el, hogy a helyi adóprés működtetésével is fedezzék a költséges beruházások legalább egy részét. Ha nem a helyi népesség anyagi kizsigerelése a kívánatos eszköz ehhez, ami népszerűtlenné is tenné a projekteket, honnan lehet akkor vajon forrásokat szerezni hozzá? Az állami büdzsére nem támaszkodhatnak a helyi vezetők, de még regionális (vármegyei) támogatásra sem igen számíthat egy olyan település, mint Szombathely, amely nem törvényhatósági jogú város. Marad tehát a külföldi Ili tel források megcsapolása, amire a századfordulón fölös számban rendelkezésre álló hiteltőke-kínálat teremtett kedvező lehetőségeket. Ezt az utat választotta Éhen és csapata is, amivel Budapest is él 1906, vagyis Bárczy István polgármesterré választását követően. Külön szerencséje Szombathelynek és Budapestnek, hogy a településeket eladósító városfejlesztő stratégia jól sült el végül: az 1. világháborút követő hiperinfláció elértéktelenítette a korábbi Inteleket, és azokat így nem kellett visszafizetni. Minden ilyen törekvés a modellkövetés klasszikus esetét példázza. Ez történt Szombathelyen esetében is. Mivel a város közel esett a birodalom Lajtán túli területeihez, közvetlen tapasztalatokat szerezhetett az ottani modern városfejlődési tendenciákról. A figyelem azonban hamar kiteijedt a messzebbi célpontokra is, elérve a mintaszerű német városokat, ahol ez időben már folyt a szolgáltató város modelljének a kialakítása. Ez utóbbi azt jelentette, hogy az erőforrások községi kézbe koncentrálásával küszöbölték ki a spontán urbanizáció anomáliáinak egy részét. Szombathely különösen jó tanulónak bizonyult, és egy idő után maga is tanítómester lett, azt követően persze, hogs' megteremtette a civilizált (kis)várost. Azzá a célponttá, olyan hellyé vált tehát, ahová az ország keleti és déli részeiből mind többen zarándokoltak el megtudakolni: hogyan oldható meg a sikeres vidéki urbanizáció. Ha Szombathelyt eredetileg erősen fűtötte a verseny láza, le kívánva körözni a nála fejlettebbeket, Kőszeget és Sopront, a 20. század elején már ez a város jelentette mások számára a kihívást. A városok közötti vetélkedés, és a nyomában járó modellkövetés fontos és nélkülözhetetlen fonása a dinamikus urbanizáció folyamatának. Szombathely eredetileg hátrányos helyzete, ami fejletlenségéből és jelentéktelenségéből fakadt, utóbb előnnyé vált számára. így, ezen az úton lett belőle végül a vidéki modem urbanizáció zászlóshajója. Melega Miklós monográfiája nem pusztán egyetlen város helyi érdekességű históriája, hanem az a fajta történeti beszámoló, amely a 19-20. század fordulóján végbemenő magyarországi vidéki urbanizáció paradigmatikus megnyilvánulásának emel történetírói emlékművet. Ez az emlékmű azonban nem a nietzsche-i értelemben vett monumentális történetírás terméke, nem arra szolgál tehát, hogy dicsőítse vagy eszményítse a múltat. Melega munkája olyan történeti rekonstrukció, amely a maga teljes ellentmondásosságában tálja elénk a 19-20. század fordulóján pergő események hosszú sorát. Nem túlzás, ha kijelentjük: a vidéki urbanizáció-kutatás és a városi infrastruktúra múltjára fókuszáló szaktörténetírás egyik hazai alapművét tartjuk kezünkben. GYÁNI GÁBOR 85
