Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)

KÖNYVESPOLC - Gyáni Gábor: Melega Miklós: A modern város születése. – Szombathely infrastrukturális fejlődése a dualizmus korában

És mi vajon az a tudományos kontextus, amibe Melega munkája beleágyazódik és amiből végül kinőtt? Szombathelyen - szerencsés véletlenek folytán - már jó ideje virágzik a történeti infrastuktúra-kutatás. Nincs ugyan helyben külön egyetemi vagy akadémiai műhelye e kutatási témának, a kiemelkedő egyéni kutatói teljesítmények azonban jelzik: a fizikai környezet történeti alakulása központi kérdéssé nőtte ki magát a helyi várostörténet-írásban. Hadd utaljak ezúttal két kiemelkedő munkára, Szilágyi Istvánnak, a város egykorvolt főépítészének a könyvére (Szombathely városépítés- és építészettörténete a dualizmus korában. Szombathely, 2005. 256 p.), amely épít Brenner János feldolgozására (Szombathely várostörténete a XIX. század második felétől az első világháborúig. Bp., 1959. 63 p.), ám számottevően meghaladja azt. Kevés ehhez hasonló monográfiával dicsekedhet bármelyik másik vidéki városunk, az egyedüli Pécs kivételével (Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón, 1888-1907. Pécs, 2004. 327 p. (Pécsi tudománytár)). Feltétlenül megemlítendő továbbá Kalocsai Péter monográfiája, melynek egy tágabb regionális léptéket is érintő városi közlekedéstörténet a témája (Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon, 1867-1914. Szombathely, 2011. 280 p.). Ilyen monográfia pedig még nem született hazánk más tájairól.

Ezen előzmények után, ebben a szellemi környezetben kaphatott kedvet és erőt Melega Miklós ahhoz, hogy hosszt! évek szorgalmas kutatómunkájának eredményeként megírja az első korszerű, alapkutatásokon nyugvó vidéki magyar városi infrastruktúra-történeti monográfiát. Csak azért nem teljes a munka tematikai szempontból, mert Szilágyi és Kalocsai imént említett könyvei feleslegessé tették a szerző számára, hogy külön is figyelmet szenteljen a városépítés - és építészet -, valamint a közlekedés történetének.

Bár a munka szorosan vett tárgya Szombathely, sokat fáradozik a szerző azért, hogy összehasonlító perspektívában tálja elénk a helyi fejleményeket. Erre szolgál a Szombathely a dualizmus kori magyar városhálózatban címet viselő fejezet, és ennek rendelődik alá a könyvben szétszórtan található megannyi összehasonlító adat és fejtegetés is. A nemzetközi kitekintést a kiváló német infrastruktúratörténész, Dieter Schott munkáinak a hasznosításával oldja meg a szerző. Ami a hazai komparáció lehetőségeit illeti, Thirring Gusztáv örökbecsű statisztikai adattára (A magyar városok statisztikai évkönyve. Bp., 1912. 686 p. (A Magyar Városok Országos Kongresszusának iratai; 2.)) nyújt ehhez számára nagy segítséget. A kontextusteremtő erőfeszítés elengedhetetlen ahhoz, hogy a maga valós értékén kezelhessük Szombathely urbanizációs teljesítményét. így derülhet ki csupán, hogy az a város, amely a 19. század első felében meglehetősen szerény helyet foglalt el a honi városhierarchiában, félszáz évvel később már a legurba- nizáltabb hazai vidéki városok között találta magát. A látványos átalakulás egyik eleme csupán a dinamikus népességnövekedés, melynek eredményeképpen Szombathely felemelkedett a középnagyságú városok sorába. A népességszámot tekintve ugyanakkor továbbra is elmaradt az alföldi mezővárosoktól. A hangsúly így főként a fizikai tér, a városias környezet kvalitatív tényezőin van.

Egy adott település demográfiai mérete több szempontból is döntő kérdés. Egyrészt azért, mert csak a fokozott népességkoncentráció teszi a várost ténv81