Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Rudolf Kropf: „Szolgasorban” – Cselédek a szalónaki uradalomban a 18. század közepétől a 19. század közepéig

amelyet járadékföldnek vagy káposztásföldnek neveztek. Sót inkább csak a juhászok kaptak. A sáfároknak, a tehenészeknek és a juhászoknak jutott egy borjú, egy-két tehén, és a farkasfalvi sáfárnak még egy ló is.

A cselédének járandóságképpen adott ruházatról kevés adatunk van. 1842-ben a majorsági kocsisok személyenként évente egy rend ruhát kaptak, amely egy kalapból, egy kabátból egy sárga zsinóros nadrágból és egy pár csizmából állt. Az, hogy a többi cseléd ruhát kapott vagy azt készpénzfizetéssel váltották meg, a járandósági jegyzékekből nem derül ki.*K

A majorságokban és a juhászatokban alkalmazott cselédek között meghatározott hierarchikus rangsor és elkülönülés érvényesült, amely a járandóságokban is megmutatkozott. A természetbeli és a pénzbeli juttatásokra figyelemmel, 1767-ben a majorságban a sáfár állt a majorság élén, megelőzve a majorsági kocsist, majd valamivel lemaradva a gulyáslegények és a gazdasszony, a rangsor végén pedig a két cselédlány és a tehénpásztorfiú következtek.

Ahol több kocsist és gulyáslegényt alkalmaztak, közöttük nem mutatható ki eltérés. A majorságon belül a gazdasszony, a cselédlányok, a tehénpásztorok és a pásztorfiúk egy egységet képeztek. A gazdasszony pénzt és természetbeli járandóságot kapott, és felosztotta közöttük. A járadék-kifizetésekről az uradalom egy külön jegyzéket vezetett, amelynek neve „domói majorsági lista” volt. Az uradalom az év során januárban és februárban adta ki a gabonát, áprilisban és májusban a pénzt, a gabonát és a sót, júniusban t öbbnyire sót, júliusban gabonát és sót, novemberben és decemberben pedig a fennmaradt hátralékukat, továbbá decemberben a zsír megváltásáért járó készpénzt kapták meg az érintettek.

Máshogy ment ez végbe az általában a járandósági jegyzék élén álló juhászoknál, akik készpénzt, gabonát, sót, szénát, szalmát, két tehenet, 8 öl*0 keményfát és művelésre 2 hold szántóföldet kaptak. A melléjük rendelt bojtárok lépcsőzetesen növekvő járandóságban részesültek.

A jobbágyok és az iparűzők cselédei közül sokak számára ez az állapot csak életük egy szakaszáig, házasságkötésükig és a saját háztartásuk létrehozásáig tartott, míg másoknak ez egy életen át vagy hosszabb időszakon keresztül azt jelentette, hogy cselédek vagy cselédlányok maradtak. A cselédkedés többnyire a 15 és 30 év közötti életkorban volt jellemző. Az alkalmazás idő általában 2-3 évet tett ki, és meghosszabbítható volt.

Az uradalmi cselédség az alkalmazás időtartamát tekintve is különbözött a jobbágyok és kézművesek cselédeitől. Általánosságban elmondható, hogy egy uradalmi szolgálati álláshely vonzó dolognak számított és anyagi biztonságot jelentett. Egy munkahely betöltésének időtartama elsődlegesen az ellátandó tevékenység függvénye volt. A szalónaki uradalom 1794 és 1842 között keletkezett járandósági kimutatásai a cselédek neveit hiányosan tartalmazzák, és emiatt az átlagos szolgálati idő csak bizonytalanul számítható, és csupán néhány általános kijelentés fogalmazható meg. Az uradalomban a Batthyány-birtokok gulyáslegényeinek, juhászainak, tehenészeinek és ma- jorsági cselédeinek alkalmazási időtartamáról csak bizonyos fenntartásokkal lehet megállapításokat tenni.

37