Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Rudolf Kropf: „Szolgasorban” – Cselédek a szalónaki uradalomban a 18. század közepétől a 19. század közepéig

kodniuk az élelmezésükről, szállásukról és ruházatukról is. A munkaadót megillető jogok helyett az uradalom hierarchikus irányítási rendszerébe való egyértelműen meghatározott feltételek szerinti besorolás érvényesült. A cselédek felügyeletének és életvitelük ellenőrzésének joga a számtartót illette.34 A cselédek és cselédlányok munkájával kapcsolatban a mindenkori sáfár volt illetékes. A cselédek évi bért, kaptak, amely készpénzből és élelmiszerből (termények, többnyire gabona) állt, és ennélfogva többnyire maguknak kellett létfenntartásukról gondoskodniuk.

Az uradalom 1778-ban végrehajtott felosztásáig majorságok működtek Szalónakon, Dornóban és Németszentmihályon, juhászatok pedig Szalónakon és Dornóban. 1767-ben Batthyány II. Zsigmondnak Szalónakon egy majorsága egy-egy gazdasszonnyal és cselédlánnyal, valamint egy-egy tehénpásztorral, kocsissal és gulyáslegénnyel. A dornói majorban hasonlóképpen egy gazdasz- szonyt, egy-egy tehénpásztort, pásztorfiút, kocsist, valamint két-két cselédlányt és gulyáslegényt írtak össze. A nagyszentmihályi major cselédsége egy gazdasszonvból, egy cselédlányból és egy tehénpásztorból állt. A szalónaki juhászatban egy juhász és három pásztor, a dornóiban egy juhász és egy pásztor dolgozott 1767-ben.35

Az 1778-ben lezajlott megosztás után Batthyány I. Miksáé maradt a dornói majorság, a megosztott szalónaki majorság, valamint a szalónaki és dornói juhászat.

A szalónaki uradalom legnagyobb birtoka, a dornói majorság élén 1794- ben egy sáfár állt, az állattenyésztésért és a tejgazdaságért egy tehenész volt felelős, és a szolgálószemélyzetez tartozott egy gazdasszonv, egy tehénpásztor, egy pásztorfiú, két cselédlány, valamint két gulyáslegény és egy kocsis. A szalónaki majorság az osztály révén a Batthyány család másik ágához került, csakúgy, mint a nagyszentmihályi major.36

1790-ben szalónaki uradalom a dornói majorságban 498 1/2 pozsonyi mérő szántófölddel és 199 szekér* nagyságú réttel, Szalónakon 341 pozsonyi mérő szántófölddel és 46 szekér réttel, Barátmajorban egy juhászánál és 30 pozsonyi mérő szántóval, Kethelven 14, Farkasfalván 21 szekérnyi réttel, Komjáton egy újonnan létesített juhászattal, 167 pozsonyi mérő szántóval, valamint 14 1/2 szekér réttel, Csékén 207 kapás38 szőlővel, két présházzal, pincékkel és istállókkal rendelkezett.39

Az uradalom Farkasfalván új majorságot létesített, ahol 1842-ben egy sáfárt és egy gulyáslegényt, és ugyanebben az évben a dornói majorságban egy sáfár, egy tehenészt, négy kocsist és négy gulyáslegényt alkalmaztak.40

A gyakori birtokosztályok a Batthyány család egyes ágainak a úrbéres és allódiális bevételeit lecsökkentették, melynek következtében az 1848 előtti két évtizedben törekedtek a mezőgazdasági termelés korszerűsítésére.

Batthyány I. Miksa és utódai 1842 előtt új juhászatokat létesítettek Komjáton, Barátmajorban és Farkasfalván. Batthyány II. Lajos, aki 1848 áprilisától Magyarország első független felelős miniszterelnöke volt, 1842-ben Városaszlónakon egy új és nagykiterjedésű majorságot hozott létre.