Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/2 (Szombathely, 2012)
ADATTÁR - Rudolf Kropf: „Szolgasorban” – Cselédek a szalónaki uradalomban a 18. század közepétől a 19. század közepéig
számú cselédet tartottak. 1793-ban a zsidó község összesen 26 - 11 férfi és 15 női - cselédet alkalmazott, akik közül 11 Szalónakon, öt Pinkafőn, három Felsőőrön és hét a többi településen élt.84 Szalónak után Pinkafőn élt a legtöbb zsidó, három-öt család állandóan. 1832-ben a három családnak hat cselédje volt, éppen annyi, mint Szalónakon hat családnak. Ezek az adatok egyrészt világosan jelzik a feltörekvő mezőváros, Pinkafő, és a stagnáló város, Szalónak közötti ellentétet, másrészt mutatják a szalónaki zsidóság reformkorban bekövetkezett növekvő elszegényedésének folyamatát. 1822-re 90 keresettel rendelkező személyből 24 már teljesen elszegényedett, és e szám 1832-ben 117, illetőleg 63 volt, azaz a keresők több mint fele szegénysorban tengődött.25 A szalónaki zsidók többnyire kereskedésből éltek. A Batthvhány-féle üveghuta bérlőinek gazdasági nehézségei miatt Batthyány József Sándor gróf 1804- ben elhatározta, hogy az üzemet saját maga működteti, és megbízta Eistenstádter Dávid szalónaki zsidót a vállalkozás gazdasági irányításával. Az azt követő években Mattersdorfer Jakab a zsidó több zsidóval együtt megszervezte az üveghuta gyártmányainak értékesítését, továbbá a nyersanyagbeszerzést, valamint a majorságok és a juhászatok termékeinek közvetítő kereskedelmét is.26 1793-ban a szalónaki zsidó község 23 családjából 17 foglalkozott kereskedéssel, és összesen öt cselédjük valamint 13 cselédlányuk volt. Szalónakon 11-ről nyolcra csökkent azoknak a háztartásoknak a száma, ahol cselédet (nyolc cselédlányt) tartottak, Pinkafőn ugyanez a szám ötre esett vissza (egy cseléd és négy cselédlány).27 Az 1793-ban készült összeírás „foglalkozás” rovatában a bérlők között egyedül a temetkezési vállalkozókat tüntették fel, akik egy részét a kézművesek, másik részét a házaló iparosok közé sorolták. A Szalónakon, Felsőőrben stb. összeírt hat temetkezési vállalkozó közül négy egv-egy cselédet tartott, egy mellett egy cselédlány dolgozott, míg a Némethidegkúton (ma: Deutschkalten- brunn, Ausztria) regisztrált temetkezési vállalkozónak két cselédje és egy cselédlánya volt. Egy-egy cseléddel rendelkezett Lobi Izsák szalónaki szabó és Lozer József muraszombati szűcs.28 Összegzésképpen megállapítható, hogy a zsidó kereskedők csaknem kizárólag cselédleányokat, a temetkezési vállalkozók és iparűzők pedig csak cselédeket alkalmaztak. Az 1828. évi országos összeíráskor Vas vármegyében csupán két zsidó vállalkozó - Unger Myrleb szalónaki gyapjúkerekedő és Weisz Salamon pinkafői kereskedő - rendelkezett cseléddel, mindkettőnek egy-egy férficselédje volt.29 Ezzel szemben az 1832. évi zsidóösszeírás differenciált képet mutat. Cselédet mindössze nyolc háztartás alkalmazott: ebből hatot - egy-egy cselédlánnyal - Szalónakon, kettőt - összesen három cseléddel és három cselédlánnyal - Pinkafőn írtak össze. Ezek az adatok a szalónaki zsidó község válságáról tanúskodnak. Ekkor már csupán az előbb említett, Pinkafőn lakó Weisz Salamonnál regisztráltak három cselédet és két cselédlányt, továbbá Szalónakon három kisipart folytató személy és három házaló, illetőleg Pinkafőn egy házaló tartott egy-egy cselédlányt.30 32
