Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)
ADATTÁR - Kelbert Krisztina: Identitás és divat. – A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nőképe és a magyaros viselet kapcsolata, különös tekintettel a szervezet szombathelyi csoportjának működésére
zottságának célkitűzéseit. A miniszter azonban mégsem teremtheti meg a maggal• divatot [...] Tehát e tekintetben is most bizonyos felelősség hévül a magyar nőkre."m Hasonlóképp vélekedett Glatz Oszkár festőművész, a Bizottság egyik vezéregyénisége és lelkes támogatója,07 amikor a MANSZ keretein belül tartott előadásában kedvezően nyilatkozott a MANSZ eziránvú tevékenységéről - személyével legitimálva tulajdonképp a MANSZ által kiírt magyar ruha-pályázatot.08 Glatz Oszkár gondolatai később is olvashatóak a folyóiratban, mikor „kollégája”, Gaál Dezső szegedi rajztanár - a magyaros ruhadivat egyik tüzes pártfogója, aki egyébként rendszeresen közölte a divatreformmal és annak népművészeti vetületeivel kapcsolatos gondolatait a Magyar Asz- szonyban69 - idézi egy neki írt levélből Glatz azon szavait, hogy „a magyaros ruhamozgalom ügye lassan halad".70 Gaál e cikkében nem csupán Glatz, de Ferenczy Ferenc azon felhívását is tolmácsolja, amely ekként hangzik: „a magyar újjászületés hajnalán belső örömünknek kifejezéseképpen magyar ruhát öltsünk magunkra." Bátran megfogalmazható eztán a MANSZ ars poeticája a ruhamozgalommal kapcsolatban: a szervezet nem törekszik elméletalkotásra, önálló irányvonalak megszabására, hanem egyfajta propagandisztikus szerepet vállal, azaz egyrészt az eszme minél szélesebb körű elterjesztésére törekszik, másrészt az ideológia gyakorlati megvalósítását viszi véghez, azaz a 20-as évek második felének útkeresései - amelyek csupán divatrajzok publikálásával és néhány divattörténeti előadás tartásával jellemezhetők - ebben a mederben találtak igazi, lendületes folyásirányt. A magyaros ruhamozgalom 1933-as hivatalos megindulásával párhuzamosan voltaképp új lendületet vett a MANSZ magyaros divattal kapcsolatos gyakorlati tevékenysége, amely fő vonalaiban 5 részterületen követhető nyomon: az írott sajtó tematikájában, a saját rendezésű viselettörténeti előadásokban, a MANSZ ruhatervpályázataiban, a divatbemutatókban és végül a MANSZ-tagok önkifejezési vágyában, azaz a nyilvános reprezentációban. Ezeket a területeket először az általános szervezet vonatkozásában, majd a vidék, azaz Szombathely kontextusában kívánom bemutatni. A felélénkülés kezdeti jeleként értelmezhető elsősorban az a tény, hogy a Magyar Asszonyban 1933-at követően megszaporodtak a nemzeti viselettel kapcsolatos írások, esszék, vélemények és reklámok. Értekeztek többek közt a díszmagyar adta tervezés lehetőségeiről.71 Ugyanakkor lelkesen reklámozták az úri viseleteket bemutató - Csernák Anna és Nemes Mihály festőművész által készített - rendkívül népszerű képeslapsorozatot.72 Természetesen az írott sajtó adta lehetőségek a vidéki MANSZ-csoportoknak is rendelkezésére álltak. Ennek leképeződése a Vasvármegyében megjelent, a MANSZ helyi szervezete és a nemzeti viselet kapcsolatát bemutató számos cikk.73 Ugyanakkor a szombathelyi MANSZ nem csupán a sajtót használta a magyaros vi- seletek reklámozása céljára, de az imént említett Csernák-Nemes-féle viseleti képeslapok teijesztésével és árusításával is foglalkozott.74 Másrészt megkezdődtek a MANSZ országos szervezetének saját keretek közt tartott viselettörténeti előadásai, amelyek központi alakja Csernák Anna 61
