Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Tóth Anna Judit–Tóth Endre: Verancsics Antal Sárváron és Szombathelyen, 1550-ben

80 A felirat másolásáról és a másolatok sorsáról: Tardv, 1971. 129-131. p.; Tardy - Moskovszky, 1973. 375-401. p.; Kazai, 1974. 260-263. p.

81 A követség nagyszámú volt. Tardv szerint 62-en, Sörös szerint 52-en indultak útra. Sörös, 1898a. 268. p.; Tardy, 1971. 113.’ p.

88 Sörös, 1898a. 270. p.

83 Sörös, 1898a. 268-669. p.; Tardy, 1971. 113. p.

84 Thallóczv, 1885. 171 p.

88 Dernschwam, Ilans : Erdély, Besztercebánya, törökországi útinapló. Közr. Tardy Lajos; [ford, és a bevezetést írta Tardy Lajos; a jegyzeteket Dávid Géza és Tardy Lajos állította össze]. Bp., 1984. (továbbiakban: Dernschwam, 1984.) 377-386. p.

88 Tardy, 1971. 130. p.; Tardy - Moskovszky, 1973. 375-401. p.

87 A részletekről lásd Tardy, 1971. 124., 193., 266. jegyzet: a naplót Alberto Fortis jelentette meg 1774-ben és a hazai Verancsics-kiadás innen vette át a szöveg magyar fordítását, lásd Szalay László: [Előszó.] In: Verancsics 1. köt. XV. p. Fortis a Draganics-Verancsics grófok spliti levéltárában találta meg a naplót, és megjegyezte, hogy a napló legérdekesebb részét Filippo Riceputi (1663-1742) jezsuita vette magához, és a kézirat eltűnt. Lehetséges, hogy egyszer előkerül.

88 Verancsics 1. köt. 306-308. p.; Kazai, 1974. 259-264. p.

89 Bosch, Clemens Emin: Quellen zur Geschichte der Stadt Ankara im Altertum. Ankara, 1967. XXII, 433 p. (Türk Tarih Kurumu Vay. 7. Seri; Xo. 46.)

90 „.1 szabadban táboroztunk és 29-ig itt vesztegeltünk” - írta Dernschwam, 1984. 377. p.

91 Tardy, 1971. 134. p.

98 Dernschwam csak a görög szöveg néhány sorát írta be a naplójába (Dernschwam, 1984. 385. p.). Sörös nem tud a Monumentum Ancvranum felfedezéséről, csak a Verancsics által lelt „török évkönyvekről” írt. Sörös, 1898a. 271. p.

93 Mommsen, Theodor: Res gestae Divi Augusti ex monumentis Ancvrano et Apolloniensi. Berlin, 1865. LXXXVII, 159 p.

94 I. Ferdinánd a követségnek szóló leveleinek a címzésében mindig a Verancsics, Zay és Busbecq sorrendet tartja be.

98 De situ Transsylvaniáé, Moldáviáé et Transalpinae, Verancsics I. 132: „limesque Romani imperii et barbarorum per Vindeliciam, Noricum, Pannoniam et Mvsiam constitutus”. Az egykor Sextus Ruffus néven ismert történetíró munkáját Sixtus Ruesinger adta ki. Roma, 1468. Albrecht. Michael von: A római irodalom története. Ford. Tar Ibolya. 2. köt. Bp., 2004. 1107. p. 20. jegyzet ). Verancsics név szerint említi Sextus Ruffus vir consularist (Verancsics

I. köt. 133. p.). A név és cím alapján feltehetően a 15. század végi kiadást használta (Ebért, Friedrich Adolf: A General Bibliographical Dictionary. 4. 1613.): „rationarium brevissimum Romanae históriáé a Sexto Ruffo viro consulari editum”.

98 Lásd részletesen: Tardy, 1971. 129. p.; Tardy- Moskovszky, 1973. 378. p. 6. jegyzet.

97 Verancsics elveszett naplórésze helyett Szalay László közölte Busbecq felhegvzését: Ancyrában „hic pulcherrimam vidimus inseriptionem, et tabularum illarum. quibns indicen rerum a se gestarum complexus est Augustus, exemplum. Id quatenus légi potuit. per nostros homines transseribendum curavimus", Verancsics 4. köt. 42. p. angol kiadása: Forster, Charles Thornton - Blackburne Daniell, F. II.: The Letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. London, 1881. Vol. 1. 143. p.: „We made our people copy out as much as was legible".

98 Belsey Jánosról és a Monumentum Ancyranumról összefoglalóan: Tardy, 1971. 128-133. p.

99 A másolatokról: Tardy - Moskovszky, 1973. 375-401. p.; Kazai, 1974. 262-263. p. A Monumentum Ancvranum felfedezéséről, az Augustus-Roma templom feliratáról és Busbecq munkáiról lásd még lásd még az irodalmat: Komoróczy Géza: Meddig él egy nemzet. A nemzet történeti látószöge. Bp., 2011. 22-24. p. A felfedezést Busbecqnek tulajdonítja Martels. Zweder

II. \V. M. von: The Discovery of the Res Gestae. = Res Publica Litterarum, 1991. 147-156. p.

2Í