Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2012/1 (Szombathely, 2012)

ADATTÁR - Tóth Anna Judit–Tóth Endre: Verancsics Antal Sárváron és Szombathelyen, 1550-ben

18 Tardy Lajos érdeme, hogy e tekintetben Verancsics működésére felhívta a figyelmet: Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Bp., 1971. (továbbiakban: Tardy, 1971.) 127-135. p. (Körösi Csorna Kiskönyvtár 11.); Tardy Lajos - Moskovszky Eva: Zur Entdeckung des Monumentum Ancyranum. = Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae; 1973. (továbbiakban: Tardy - Moskovszky, 1973.) 375-401. p.; A felfedezésről és a másolatok sorsáról részletesen: Kazai, 1974. 259-264. p.

10 Sörös, 1897a. alapján.

20 Sörös, 1916. Statileo család nyilván dalmát, azaz római eredetű, a név ezt mutatja. A Statikus név a római feliratokon leggyakrabban Észak-Itáliában és Dalmatiaban fordul elő. Lőrincz Barnabás: Onomastikon Provinciarum Európáé Latinarum. Vol. 4. Wien, 2002. 93. p.

21 Sörös, 1897c. 903. p.

22 Verancsics 1. köt. 16-34. p.; magyarul: Humanista történetírók. Szerk. Kulcsár Péter. Bp. 1977. 411-426. p. (Magyar remekírók)

28 Sörös, 1897c. 922-923. p.

24 Lásd Horváth Ernő: A pornói apátság története. Bp., 1930. (továbbiakban: Horváth E-, 1930.) 63, [1] p.; Hervay L. Ferenc: Repertorium Historicum Ordinis Cisterciensis in Hungária. Roma, 1984. (Bibliotheca Cisterciensis 7.); Sörös, 1898a. 264-265. p.

25 Thallóczy Lajos: Csömöri báró Zav Ferencz, 1505-1570. Bp., 1885. (továbbiakban: Thallóczy, 1885.) 171 p. (Magyar történeti életrajzok)

2<i Sugár, 1984a. 266. p.

27 Fray György szerint az ún. Marmor Arundelianum-t Verancsics fedezte volna fel. Pray, Georgius: Specimen Hierarchiáé. Hungaricae complectens seriem chronologicam archiepiscoporum et episcoporum Hungáriáé cum rudi dioecesium delineatione adjectis, si quae sunt peculiares, preaerogativis, ut plurimum ex diplomatibus congestum Vol. 1. Pozsony, 1776. 182. p. „Non obscumm iudicium est, Marmor Arundelianum ab eo omnium primo detectum esse”. (A feliratot kiadta Philipp August Böckh: Corpus Inscriptionum Graecarum 1843; Bartonieknél - Bartoniek, 1975. - 51. p. 5. jegyzet tévesen C. I. Latinarum olvasható). Milyen híradás jutott el Prayhoz, és milyen márványfeliratokra gondolt? Thomas Howard, Arundel 21. gróf (1585-1646) márványai Szmirnából kerültek Angliába. Valószínűleg Pray tévedéséről lehet szó: hallott Verancsics római felirat-felfedezéséről, azt azonban nem tudta azonosítani, hanem a saját korában nevezetes hírre jutott Arundel- márványokra következtetett. A márványokról: Michaelis, Adolf: Ancient Marbles in Great Britain. Cambridge, 1882. 5-34. p.

28 Tisztségeinek rövid összegzését lásd: Ludiková, Zuzana: A nagyszombati székesegyház késő reneszánsz és barokk síremlékei. = Művészettörténeti Értesítő, 2002. 1-2. sz. (továbbiakban: Ludiková, 2002.) 93. p.

20 Gál-Mlakár, 2008. 16-26. p.

30 A tábla szövegét Verancsics végrendelete után közölték: Verancsics 11. köt. 326-327. p.; Sörös is réztábláról írt: Sörös,1898c. 424-425. p.

31 Ludiková, 2002. 92-93. p.

32 Gerevich Tibor: Antonio Abondio császári és királyi udvari szobrász, festő és éremkészítő. In: Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kunó negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére. Születésébek ötvenedik évfordulójára. Szerk. Lukinich Imre. Bp., 1925. 483. p.; Czennerné Wilhelmb, 1955. 157-160. p.

33 Bornemissza Gergelynek azt írta november 13-án, hogy: Proinde dies hodiernus, quod Viennam appuli sextus est. Verancsics 7. köt. 1. levél 2. p.

34 Verancsics 7. köt. 6. levél 9. p.

35 Perneszich György, „főemberszolga”-ról: Szakály Ferenc: Sárvár, mint kulturális központ. In: Xádasdy Tamás, 1496-1562. Tudományos emlékülés. Sárvár, 1998. szeptember 10-11. Szerk. Söptei István. Sárvár, 1999. 87. p. (Xádasdy Ferenc Múzeum kiadványai; 3.)

30 Verancsics 7. köt. 7. levél 9. p.

37 Verancsics 7. köt. 26. levél 45-46. p.

38 Verancsics 1. köt. 228. p., útinaplója: Verancsics 1. köt 299. p.

30 Verancsics 7. köt. 1. levél 1-2. p.

18