Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)

Tóth Kálmán: „Üzen az ősz a tavasznak, a tél a nyárnak, az Aranyos partja a Rába partjának” – Erdélyi utazás Pável Ágoston nyomdokain

madarakról, néminemű délibábokról, az furulyaszóról, az napfényről és az ködökről, különb-különb tüzekről és egyebekről, az mik innen belől vágynak, de odatúl szólnak". Különleges élmény volt a felszakadó ködök, a legelő nyájak, az esőáztatta buszablakban elmosódó füves domboldalak szemlélése közben végighallgatni a napló bensőséges hangvételű sorait Jutka néni előadásában. Az egykori szerelmes gavallér évszázaddal korábban lejegyzett vallomása nekünk is szólt: „Üzen az ősz a tavasznak, a tél a nyárnak, az Aranyos partja a Rába partjának."

Tordára érkezve felkerestük az egykori Magyar Királyi Állami Főgimnázium épületét. Az intézményt 1908-ban alapították, de az iskola ekkor még egy másik épületben működött. Pável Ágoston idekerülésének évében adták át a pompásan berendezett új, szecessziós stílusban emelt oktatási intézményt, ahol az 1911-1912-es tanévet már nyolc osztály több mint 300 diákja5 kezdhette meg.6 Az épület ma a Vitéz Mihályról elnevezett iskolának ad otthont. Bár látogatásunkat nem jeleztük előre, az intézmény vezetője barátságosan fogadott bennünk és egy angol szakos kollégája, illetve egy székely diáklány segítségével legyőzve a nyelvi nehézségeket, készségesen vezetette körbe csoportunkat a belülről is patinás alma mater folyosóin, tanári szobáján és impozáns, mozaikablakos dísztermén.

Az iskolalátogatást rövid városnézés követte. Szemerkélő esőben sétálgattunk a városközpontban. Felkerestük a 16. században épített Fejedelmek házát, vagyis az országgyűlésekre érkezett fejedelmek és fontosabb személyiségek hajdani szokásos szálláshelyét, az ótordai református templomot és parókiát. Ez utóbbit Petőfi-házként is emlegetik, mert 1849 júliusában Petőfi Sándor Bemhez sietve családjával együtt itt szállt meg. Feleségét és kisfiát, akiket azután soha többé nem látott viszont, Miklós Miklós helybeli református lelkész gondjaira bízta.7

Autóbuszra szállva megkerültük a Sóhegyet és a sóbánya új bejáratán át, Lovász Attila vezetésével ereszkedtünk le a József-tárnába. Itt kipróbáltuk a tizenhatszor visszakérdező visszhangot („alkohol - hol - hol - hol...”), az 1881-ben készített, hozzávetőlegesen 800 ló életének kioltásáért felelős sókiemelő szerkezet mellett meghallgattuk vezetőnk remek előadásában az „Ott ahol zúg az a négy folyó” című dalt, majd néhányan felültek az óriáskerékre, sőt a legfürgébbeknek sikerült lejutniuk egészen az 1200 méter mély Mária Terézia-tárna csónakázótaváig. Ennyi élmény után, szakadó esőben bu- szoztunk át Tamási Áron szülőföldjén: alattunk a Nyikó-mente, fent a Gordon-tető, a közelben pedig a szállásunk: Székelyszentkirály (ma: Sáncrai, Románia) és Oroszhegy (ma: Dealu, Románia).

HARMADIK NAP (2011. június 11. szombat)

A csíksomlyói fogadalmi búcsú napját korai keléssel tiszteltük meg. Az utazást szervező Misszió Tours autóbuszait egybevárva indultunk neki az útnak. Lelki felkészülésként Böjté Csaba egyik elmélkedését hallgattuk meg hangfelvételről, miközben a sűrű köddel borított Hargitán haladtunk át célunk felé.

8