Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)

Tóth Kálmán: „Üzen az ősz a tavasznak, a tél a nyárnak, az Aranyos partja a Rába partjának” – Erdélyi utazás Pável Ágoston nyomdokain

Folytattuk utunkat: Kalotaszegen áthaladva Pável Judit felolvasta Ady Endre „Hepehupás vén Szilágyban”, „Menekülj, menekülj innen”, „Hazavágyás Napfény-országból” és „Hazamegyek a falumba” című versét. Adyt Pável Ágoston kiváltképpen tisztelte, sok versét megtanulta, minden kötetét beszerezte, és gyakran forgatta azokat.

Adyra és Pável Ágoston Ady-tiszteletére való emlékezés után az első szálláshelyig - Kalotaszentkirály (ma: Sincraiu, Románia) - csupán egy rövid pihenőre álltunk meg a Királyhágón.

MÁSODIK NAP (2011. június 10. péntek)

A fáradalmak kipihenése és a bőséges reggeli után a Székelyföld felé vettük az irányt. A harangszót fél 8-kor már a Vasvári Pál tiszteletére állított kopjafánál, a Riszeg-hegy alatt elterülő Körösfő (ma: Izvoru Cri§ului, Románia) református templomának tövében hallgattuk. Ahogy idegenvezetőnktől megtudtuk, a 18. század első felében emelt, négy fiatornyos istenháza az egyik legszebb a kalotaszegi templomok sorában. Belső díszítését a szász asztalosmester, Umling Lőrinc végezte fiaival. Mennyezetét 225 festett tábla ékesíti, az egyik kazettán és az úgynevezett legénykarzat mellvédjén az 1764-es évszám olvasható. A kazetták eredetileg világoskék alapszíne az évszázadok során kifakult. Az úrasztalt, szószéket és a templombelső további berendezési tárgyait piros írásos varrot- tasok díszítik. Érdekesség még, hogy a háborús áldozatok neve ragadványnevükkel együtt szerepel a tiszteletükre állított emléktáblán. Miközben idegenvezetőnk ismertetőjét hallgattuk és a templom értékeit szemléltük, megérkezett a helybeli tiszteletes úr bűnbánati istentiszteletet tartani. Megszólalt az orgona az éneklőszéken feltüntetett énekrend szerint. Néhányan bent maradtunk a templomban és részt vettünk a pünkösd előtt Körösfőn szokásos rövid könyörgésen.

Mivel a Tordai-hasadék és Torockó meglátogatása teljességgel lehetetlennek tűnt a szűnni nem akaró eső miatt, Torda irányába folytattuk utunkat. Közben Jutka néni édesapja tordai éveiről beszélt.

1911-ben a fiatal Pável mellett a tordai főgimnázium tantestületét olyan neves személyiségek alkották, mint Kemény Gábor, Keresztúri György, Pap Domonkos, Visky Károly.3 Pável Viskyvel közös albérletben lakott. Az idősebb, már doktorált tanártárs, a magyar néprajztudomány egyik későbbi megalapozója nagy hatást fejtett ki Pável Ágostonra. Barátságuk bizonyítéka, hogy későbbi levelezésükben - amelynek egy részét a szombathelyi múzeum közre is adta — „Ember”-nek, illetve „Fiú”-nak szólították egymást.4 Torda környéki közös kirándulásuk helyszíneiről - Torockó (ma: Rimetea, Románia), Erked (ma: Archita, Románia), Borrév (ma: Bum, Románia), szkerisórai jégbarlang, De- tonáta hegy, Topánfalva (ma: Cámpeni, Románia), Boldogváros (ma: Seli§tat, Románia) - Pável sűrűn teleírt képeslapokat küldött kedvesének. Jutka néni szerint, ha édesapja ekkor már nem ismerte volnajövendőbeli feleségét, Benkő Irént, talán végleg Erdélyben telepedett volna le. A távoli Vas vármegyében élő kedves számára írta és rajzolta Pável a „Tordai krónika” amelynek teljes címe: „Igazvaló hű krónikás írás az nagy és kis hegyekről, az füemile és az pacsirta

6