Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Melega Miklós: „Am hirdessék e szép hidak az utókornak… – A Gyöngyös-patak első betonhídjai Szombathelyen
utasai.) A műszaki alkotás szeptember közepére készült el, az átadásra - a minisztérium előírásai szerint - körültekintő vizsgálatok lebonyolítása után került sor. Az építkezéshez felhasznált portlandcement anyagmintát a város mérnöki hivatala a József Műegyetem mechanikai laboratóriumában vizsgáltatta be, majd megszervezték a próbaterhelési eljárást. A Kereskedelemügyi Minisztérium Novák Ferenc mérnököt küldte Budapestről a helyszínre, hogy annak jelenlétében és ellenőrzése alatt végezzék el a terhelési műveletet. A szakember útmutatása szerint a híd alatt ideiglenes fa állványzatot építettek, amelyen 13 darab úgynevezett „tolókát” helyeztek el a süllyedés mérésére. A 23 vasgerendára támaszkodó, hivatalosan 820 métermázsa (82 tonna) teherbírásra méretezett híd járdáin 50 tonna tömegű kavicsot terítettek szét egyenletesen, majd a város 13 tonnás gőzhengerét is több helyen ráengedték az úttestre. A komoly igénybevétel ellenére a szerkezet elhanyagolható, mindössze fél milliméteres behajlást mutatott, ami nyilvánvalóan bizonyította, hogy az ötszörös túlbiztosítással - 410 tonna maximális terhelés elviselésére - tervezett mérnöki alkotás remekül helytállt.15 Az 1900. szeptember 17-én megtartott vizsgálat után a hidat átadták a forgalomnak, s a villamos nyomban áthaladt rajta, jelezvén, hogy a város lakossága birtokba vette az akkor még „modem szerkezetével ... az országban páratlanul"10álló létesítményt. Az utca teljes, 19,8 méteres szélességét átfogó, a Szent Márton útihoz hasonlóan 7 méteres nyílású, és azzal megyegyező betonkorláttal ellátott híd a járulékos kiadásokkal együtt 21.000 korona költséggel épült fel. Ennek az összegnek 10%-át a villamost üzemeltető Vasvármegyei Elektromos Művek Rt. fedezte, tekintetve, hogy a hídon áthaladó sínpár hozzávetőlegesen a műtárgy felületének egy tized részét foglalta el. A hidat az 1902 novemberében megtartott pótfelülvizsgálat után vették véglegesen városi kezelésbe.17 TOVÁBBI BETONLÉTESÍTMÉNYEK A két híd építésével egy időben fogtak hozzá a Gyöngyös-patak medréből a Deák-ligetnél kiágazó mellékág, az árapasztó beboltozásához is. A nyitott árok helyén 300 méter hosszúságban föld alatti betoncsatornát fektettek. A vezeték még a két híd átadása előtt, 1900. július közepére elkészült. A betoncső a patak bal partján, a Kisfaludy Sándor utcai hídfőtől északra indult ki a főmederből. Nyílását felhúzható vasrács fedte, megakadályozandó, hogy a Gyöngyösön valamivel feljebb üzemelő uszoda fürdőzőit esetleg baleset érje, és a csatornába sodródjanak. A vezeték első szakasza kelet-délkeleti irányba tartva a később felépült múzeum háta mögött vonult el, majd a mai Borostyánkő áruház parkolója alatt dél felé fordult (7. kép), és a Szent Márton utcát elhagyva ismét nyitott árokként folytatta útját a Gyöngyös főmedrébe történő visszatorkollásáig. Miután a csövet betemették, a felszínen semmi nyoma sem maradt az egykori vízelvezető ároknak, ami egyrészről lehetővé tette a térség rendezését, másrészt a városnak a továbbiakban már nem kellett itt hidakat fenntartania. A 2,5 méter széles és 1,7 méter magas csatorna oldalfala 20 cm vastagságú betonból készült, 24.500 korona költséggel. A nagy belső átmé66
