Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/2 (Szombathely, 2011)
ADATTÁR - Melega Miklós: „Am hirdessék e szép hidak az utókornak… – A Gyöngyös-patak első betonhídjai Szombathelyen
MEEEGA MIKLÓS „ÁM HIRDESSÉK E SZÉP HIDAK AZ UTÓKORNAK ...”-A GYÖNGYÖS-PATAK ELSŐ BETONHÍDJAI SZOMBATHELYEN A IIIDAK ÉPÍTÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI A 19-20. század fordulóján Szombathely országos összehasonlításban nézve szinte példa nélkül álló demográfiai növekedést mutatott, és ezzel párhuzamosan zajlott a város nagyarányú horizontális szétterülése is. A dinamikus területi terjeszkedés fő iránya az 1890-es években az akkori belváros és a vasútállomás közé ékelődő új városrészre, vagyis a mai Király utcától keletre, illetve a Szent Márton utcától északra fekvő térségre esett. Az érintett területen nagyjából észak-dél irányban húzódott keresztül a Gyöngyös-patak, amelynek főmedréből két úgynevezett árapasztó csatorna ágazott ki. E hurokszerű — néhány 100 méter hosszan a patak mellett haladó, majd abba ismét visszatérő - mellékágak a körülfutott földdarabokat valóságos sziget-helyzetbe hozták. A vízfolyás komoly természeti akadályt, „áthidalásra váró” műszaki problémát jelentett a városfejlesztési elképzelések útjában. A patak fölött a 19. század derekán kis teherbírású és forgalomáteresztőképességű fahidak íveltek át. Az első vasszerkezetű 1884-ben épült, a forgalmas szentmártoni (ma: Szombathely) főutcán. Az ettől északra fekvő, 1893-ban megnyitott Széli Kálmán utcában azonban ismét csak egy fából ácsolt létesítmény építésére futotta. A 19-20. század fordulóján kidolgozott utcanyitási- és szabályozási tervek kivitelezése érdekében, illetve a vasútra irányuló személy- és teherforgalom fokozódása miatt ezek a meglevő keskeny, és gyenge szerkezetű folyóvízi átkelők egyre kevésbé feleltek meg céljuknak, a gyorsan növekvő település közlekedési igényeinek. A városrész fejlesztése megkövetelte, hogy a személypályaudvar felé vezető Széli Kálmán utcában és a teherpályaudvar felé tartó Szent Márton úton egv-egy korszerű hidat létesítsenek.1 A kedvező pillanat a századfordulón érkezett el, amikor a városi vízvezeték és csatornahálózat csöveinek lefektetését követően hozzáfogtak az útburkolatok rendbetételéhez. A nagyszabású program keretében a városi mérnöki hivatal nem csak az út- és járdaburkolási terveket dolgozta ki, hanem ehhez kapcsolódóan a Gyöngyös- és a Perint-patak hídjainak újjáépítését is előirányozta.2 A Kereskedelemügyi Minisztérium engedélyével 1899-ben életbe léptették a városban az úgynevezett kövezetvámot, az utcahálózat „szilárd anyaggal való burkolása és ezen utakkal kapcsolatosan a Gyöngyös és a Perint folyón szükséges uj, illetve átépítendő közúti hidak ... építési költségeinek fedezés czéljábéú.”3 Az utcaburkolási program, és annak részeként a kapcsoló59
