Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2011/1 (Szombathely, 2011)

ADATTÁR - Srágli Lajos: Széchényi Zsigmond gróf egervári mezővárosi rendtartása a 18. század elejéről

tehát szabad legyen nektek ezen fundostul el mennij es mind örökös Jobbágyok meg nem tartóztattatnak, de ha valaki közülök el akarna mennij és az igaságot nem akarna praistalny, tehát ezen alapotban megh tartoztattasák. és raita illendőképpen megh vetetödhessék mégis büntettessék úgy maradékok is. Mint hogy pedigh most égiszén puszta ezen helsigh, és épüinyiek szükséges, azért a jövő Sz[ent], Mihály napiul fogva 1716 Esztendőben essendő Sz[ent]. Mihály napigh Szabadságot attam nekiek, és annak utanna következendő 1717 Esztendőben leendő Ujj Esztendő napján tartoznak és obiig altatnak11 az praemit- talt Aiendajokat le tennij, minden erogatio12 s fogyatkozás nélkül...”13

Úgy az uradalom, mint a mezőváros létének alapját a 18. század első felében kifejezetten a földművelés adta. A földek gyenge minősége mellett gondot jelentett a szántóföldként használható területek csekélysége Egerváron és közvetlen környékén. A vizenyős, sok helyen kifejezetten mocsaras völgy alkalmatlansága miatt a szántók a dombok aljában kaphattak csali helyet. Az előző század végén a szántók területét még lehetett valamelyest növelni irtással, az erdők rovására, de az 1730-as évekre ez a lehetőség teljesen megszűnt. (Nem sokkal később a mocsaras völgy lecsapolásával próbáltak művelésre alkalmas területeket elhódítani a természettől.) Ebből az időszakból a földek trágyázásáról sincs adat, a nyomásos művelés is csak később jelenik meg. A legfőbb szántóföldi növények a búza, rozs, árpa, zab, hajdina, kukorica illetve kelti növények. A település határában nagyobb területet foglaltait el a káposztásföldek. Egyetlen ipari növény termesztéséről vannak adatok, s ez a kender, amelynek feldolgozása helyben történt. Ennek mértéke nem lehetett jelentéktelen. Az állattenyésztés sem haladta meg jelentősen a saját szükségletek által megkövetelt szintet.1*

Az 1725. évi összeírás szerint a földesúr kezelésében lévő majorsági gazdasághoz tartozott 114 hold szántó és 80 kaszásnyi15 rét, továbbá a halastó. Az erdő nem nagy, döntően tölgyből, gyertyánból, hárs és nyárfából áll, de még fiatal, épületfának nem alkalmas. A jobbágyok telkeinek tartozéka egyformán 7 Vz hold szántóföld és 1-1 kaszásnyi rét, általában 2-4 tagban. Néhány jobbágynak Vz-2 kaszásnyi irtásrétje is volt. A telkes jobbágyok emellett a szentlőrinci majorhoz tartozó földekből is kaptak Vz-2 Vz holdat. Az 1727. évi úriszéki határozat szerint egv jobbágytelekhez 7-8 hold föld tartozott, melyekbe egyenkint 7 pozsonyi mérő16 vetőmagot vetettek. (Az adatokból kitűnik, hogy a jobbágyok negyedtelkesek voltak. Az egész jobbágytelekhez általában 30-40 hold szántó tartozott.) A termés mennyisége sem volt magas: egy köböl17 mag elvetése után kemény munkával, kedvező időjárás mellett három köböl termett. (A jobbágyok szántóföldjeinek összes termése 1728-ban 150 köböl volt.) A rét nagy része mocsaras, vizenyős, gyenge minőségű szénát adott, ezért az itt élők a szénát pénzért máshonnan szerezték be. A jobbágyok által használt legelő a csalitosban és kisebb részben az erdőben volt. Szőlőhegyük 300 kapásnyi.18 Egy kapásnyi területen egy akó1!1 bor termett, mely gyenge minőségű. A bort néha csak fél forintért vagy kevesebbért lehetett eladni. Erdejük kicsiny, bozótos és csak tüzelőnek jó.

45