Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)

IN MEMORIAM - Tóth Kálmán: Tóth József (1927–2010)

hivatalosan is értelmiségi munkakört, amelyet Tóth József 1948-tól 1950-ig az alsószelestei (ma: Szeleste) Népfőiskola nevelőjeként töltött be. Osztott munkakörben ugyanott a gondnoki feladatokat is ellátta, illetve Répceszent- györgyön megbízott köznépiskolai vezető is volt.

1948-ban házasságot kötött a szintén oladi Németh Máriával. Öt gyermekük született: Zoltán (1949), József (1951), Mihály (1953), Tünde Mária (1961) és Gábor (1964). Közülük kettő, Zoltán és Tünde Mária csecsemőkorukban meghaltak.

Tóth Józsefet 1950. május 2-án a szombathelyi Városi Könyvtár vezetőjévé nevezték ki. Munkája kezdetén olyan megbízatást kapott, amely a könyvtárosi praxisban manapság teljességgel elképzelhetetlen. Visszaemlékezésében így írt erről: „1950 májusában történt... Szombathely város polgármesteri hivatalához rendeltek. Közölték velem, hogy a Paragvári úton, az új Egészségügyi Szakiskola alapozási munkái során edények, megszenesedett csontok kerültek elő. Az előkerült edényeket, üvegeket, mécseseket, érméket Smidt főorvos vásárolta meg a munkásoktól. Az Országos Régészeti Főigazgatóság utasítására — mivel a Múzeumban nem volt régész - a leletmentést nekem kellett levezetnem. ...A megbízást vcdlaltam és hozzáláttam életem - ha nem is első - de legnagyobb régészeti munkájához. Gyakorlati tapasztalatokat diákként a Romkert ásatásinál szereztem, hála Géfin Gyula bácsinak és Járdányi profnak. ...A temető hamvasztásos urnatemető, amely a Paragvári út mellett a Gyöngyös folyótól délre terült el. Az ONCSA-házak [Országos Nép- és Családvédelmi Alap] lakói, látva az első leleteket, elmondták, hogy házuk építésekor s kerti munkák során több hasonló »jáki« cserépedény és törmelék került elő. Az építőmunkások egy része is a jáki gerencsérek munkáinak ismerte fel az edényeket, amelyeket »az oroszok elől itt ástak el«.

A lehetőségekhez képest szakszerűen lefolyhatott régészeti feltárás együk lelete később szépírói tevékenységre ihlette Tóth Józsefet. Később így vallott erről: „Óvatosan haladunk tovább. A földből sarokfémek bizonyságaként egy ládika hajdanvolt alakja bontakozik ki. A ládikában gyűrűk, hosszú sodort üveghajtűk. Művészi faragásúak a borostyángyűrűk. Egy savariai hölgy ékszerkazettájára bukkanunk. Mellette az urna hamvakkal. (Ez a sír sokáig kísértett ébren és álmomban. Végül megírtam a »Fehér galamb« történetét, majd jelenetben feldolgozva Septimius Severus savariai császárrá választását 193-ban, és »Mesél a vasi föld...« címmel a megye történetét írtuk színpadra dr. Horváth Ferenccel, amelyet egy öntevékeny együttes a múzeum nagytermében bemutatott, majd a megye és a város vezetőinek utasítására megírtuk a Savaria Karnevál forgatókönyvét, amelyet a szombathelyi öntevékeny rendezők vittek ki az utcára.)”*

A „Mesél a vasi föld...” című irodalmi összeállítás 1962. április 7-ei bemutatásáig azonban még eleinte sikeres, majd az egész életpályát meghatározó, sorsfordítóan nehéz évek következtek Tóth József életében. 1953-ban diplomát szerzett a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola könyvtár

86