Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2010/2 (Szombathely, 2010)

ADATTÁR - Merklin Tímea: A szombathelyi Puskin-szobor rejtélye

lála után) felkereste a Battyhány nagymama is, hogy a fiatalembernyi fiúnak visszaadja nevét, rangját, vagyonát. De édesapám visszautasította. Büszke volt, önérzetes! Reischl katona koráig nevelte, aztán jött az első világháború, plusz egy év még. Hét évig volt katona. Közben hazajött, feleségül vette édesanyánkat. (Rédey Mária). Reischl segítségével építettek családi házat, ahol én is születtem. Két bátyám itt tanult..., mindkettő kiváló adottságú volt.”*1

Aranka néni egy másik leveléből megtudjuk, hogy a szobrásszá lett János mellett volt egy festésben tehetséges, Lajos nevű bátyja is, alti 14 éves korában meghalt gyermekbénulásban.42

„János bátyám Balatonlellén (ott élt akkor a család) elvégezte a négy alsó középiskolát - íxja Farkas Aranka. - 14 éves korában került Budapestre. Ott két év alatt elvégezte a következő négy évet, úgy került a képzőművészeti akadémiára. Báró Szunyogh Pál és családja segítette, aztán Rótt Nándor. Emlékszem az Epreskertbe, Sidló Ferenc, Medgyessy Ferenc nevére ... Görgey Ilona és a bátyám jó emberek voltak, s jól megértették egymást („mű- vészlelkek” - ahogy nevezi őket Aranka néni ugyanezen levél elején), amíg egy rossz véletlen közbe nem jött.”*'*

„Rótt Nándor gyáros Farkas Jánost tizennégy éves korában felhozta Pestre taníttatni, emlékezik meg róla F. Görgey Ilona. A polgári négy évét két év alatt végezte el. így időelőnyre szert téve már 16 éves korában érettségizett.

Ezt megerősíti Darabos Jenőné is, és megemlíti még, hogy nem csak Rótt Nándor, hanem báró Szunyogh Pál is segítette a fiút.

1935- 37-ben az Iparművészeti Iskola tanulója volt, mestere Simay Imre.

1937-46-ban pedig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. Báró Szunyogh Pál nyújtott anyagi segítséget, aki felfigyelt tehetségére.

1936- ban jelent meg róla a Pesti Napló-ban egy képriport, Gárdos Miklós írásával. Mesterének Medgyessyt tartotta, bár többeknél tanult. ”**

Görgey Ilona 1996-ban László Gyulának írta egy levélben: farkas Jánossal egy évet jártam együtt Sidló mester osztályába, az Epreskertbe... azt hiszem, harmadéves voltam. Adckor már túl volt a Szinnyei-díjon, amit a »Fésül ködő» című kislány akttal megnyert. (A Nemzeti Galériában van ez is, mint a »Julika« című kislány fej.) Hétfőnként, amikor Sidló elegánsan bevonult korrepetálni, minden munka előtt megállt, mondott vagy igazított valamit. de ha Jancsihoz érkezett, ott nem volt magyarázat, csak egy kis beszélgetés. .. Medgyessyt nagyon szerette, de nem kimondottan a munkáit. Neki tulajdonképpen csak a reneszánsz mestereiről és saját magáról volt jó véleménye. Vasárnaponként járt a Szépművészeti Múzeumba, mint más ember a templomba. Órákig tudott bámészkodni és fényes szavakkal magyarázni. Tele volt lelkesedéssel és a máivány imádatával... ha dolgozott, se látott, se hallott. Fáradhatatlan volt. Maga faragta márványba a szobrait (ha éppen volt márványa), volt úgy, hogy nem is mintázta meg előre agyagból. Imádta a drapériákat, a modern szobrászatot mélyen megvetette, pedig az ő neoklasszicizmusa már akkor sem volt időszerű...”** - idézi a szakdolgozat az egykori feleséget.

80